Folyosók

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-17, 03:40

- Nem a legnagyobb film, de érdekes a megközelítés.
*Rábólint a dologra. Neki van tapasztalata rendezőként, de akkoriban éppen Japánban volt híres énekes, úgyhogy nem volt sok befolyása a francia rendezői körökben.*
- Lehet, hogy ilyen kilátásokkal én is inkább a boldog tudatlanságra szavaznék.
*Befejezi a levelet, és röhögve, de fejcsóválva teszi le.*
- Fenomenális. Egyébként lehet, hogy azokat a regényeidet valami felvilágosító óra keretében terjeszteni kéne azok között a diákok között, akik elég idősek. Ebből a levélből ítélve néha rémisztő, ha nem tudják pontosan, hogy miről beszélnek.
*Az, hogy ennivalóak, végképp betesz neki, és alig bírja valamennyire visszafogni magát, hogy csak halkan röhögjön, ne pedig olyan hangosan, hogy az egész kastélyt felverje.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-17, 03:12

- Azt én is ismerem, zseniális, bár a címe megtévesztő, az ember azthinné, hogy egy lagymatag romantikus dráma lesz, és helyette ezt kapja. Mondjuk néhol elég silány volt a forgatókönyv, én sokkal jobban csináltam volna.
*Naigen, most csak az egó beszél belőle, Heine nem kifejezetten forgatókönyvírásra született, bár ki tudja, ha elég elszántan csinálná,. de nem, nem. Jó neki most így pillanatnyilag nem is kell több az élethez. Alain megjegyzésére csak felnevet és kényelmesen elnyújtózik.*
- Én nem megyek a diákjaim szobájába, ők jönnek hozzám. Csak hogy ne legyünk túl bizalmasak. Különben is, ha van ilyen, én arról nem szeretnék tudni. A boldog tudatlanságot választom.
*Tőle aztán lehetnek megszállott rajongói, csak neki ne okozzanak kellemetlenséget. Addig jók mondjuk amíg ilyen jól megtudják nevettetni, de átszúrt marhaszívet meg hasonlókat ne küldözgessenek ajándékba.*
- Hát.. ha olvassa, azzal szerez nálam egy jó pontot. Annak legalább van ízlése, annyi sok ponyva pornó van mostanság a polcokon, nem is csodálkozom, hogy azok mellett az ostobaságok mellett az enyém jobban elkel.
*Hát, Heine könyveinek hátulják legalább nincsenek olyasmik, hogy "ne próbálja ki otthon", mert nyugodtan ki lehet, belehalni nem fog senki, ahogy Heine sem halt bele, mikor tesztelte vagy kipróbálta őket. Elvégre könyvet írni, még ha ilyen témáról van is szó, csakis nagy odafigyeléssel és precizitással lehet.*
- Nézd a jó oldalát. Ennivalóak vagyunk. Hát nem csodás?

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-17, 02:31

- A nők néha kimondottan veszélyesek tudnak lenni. Még pár évvel ezelőtt láttam egy ősrégi francia filmet, amiben a nő azt hitte, hogy a férfi szeremes belé, de igazából az egész csak a képzelete szüleménye volt, és erotomániás volt... Rémisztő volt.
*De azért vigyorog a dolgon. Mint valami középiskolás diák, aki kísértettörténeteket mesél az osztálykiránduláson... Heine megjegyzésén aztán hangosan fel is röhög.*
- Jó, ha elmész vele egy körre, és megfordulsz a szobájában, majd elmesélheted, hogy volt-e rólunk szemétből gyúrt életnagyságú szobor, vagy esetleg véset a falon.
*Azért az már tényleg durva lenne, ezt el kell ismernie, de így, hogy csak beszélnek róla meg viccelődnek vele, kimondottan poénosnak tűnik az ötlet.*
- Lehet hogy még nem olvasta egyik könyvedet sem. Azokból kreatívabb ötleteket meríthetne. Hű... "Legszívesebben titeket falnálak fel"? Remélem csak képletesen érti. A kannibalizmust tudomásom szerint tiltja a törvény.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-17, 01:32

- Ó, egy valódi domináról van szó, ha jobban megnézed. Például mikor azt írja, hogy kifeszítene minket az ágyhoz, és minden este rólunk enné le a vacsorát..
*Nevet fel vidáman, vigyora széles, és jókedvű, úgy tűnik azzal, hogy a kockázat a lebukását illetően a minimálisra csökkent, ő is könnyedén visszatért ahhoz a derűs, laza stílushoz, ami olyan jellemző rá. Lendületesen hátradől, és egyik lábát átveti a másikon, és tarkója mögött összefűzi mindkét kezét. Már csak az kéne a képbe, hogy rágyújtson, de nem valami láncdohányos, sőt.. kifejezetten ritkán él vele.*
- Ha jól néz ki akkor tőlem, én szívesen látom, persze szigorúan csak egy némítóátok kíséretében. Meg levélben is próbára teszi az idegeimet, de élőben nem bírnám ki röhögés nélkül.
*Bevág egy vigyort. Tényleg akármiből képes viccet csinálni, bár mentségére legyen mondva, ezzel a levéllel nincs valami nehéz dolga. És a legjobb, hogy egyre több ilyen érkezik, mióta idejöttek. A diákok kevésbé depressziósak, egyre több kedvük van ilyenekkel ellátni szegény fiatal (vagy annak tűnő) tanáraikat.*
- Mondjuk, ez hogy rólunk enné le.. nem valami kreatív. Hát a mai fiatalság fantáziája kimerül ennyiben?

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-17, 00:55

- Biztosra fogok menni, hogy ne terjessze a dolgot. Elég kreatív vagyok, ha büntetésről van szó.
*Szája sarka megrándul a gondolatra... Nem, Lucius nem fogja megúszni a dolgot. A bűbájos ajánlatra is bólint.*
- Rendben, hogyha az megnyugtat.
*A témát ezennel inkább lezártnak tekinti, és ismét a levélre fókuszál.*
- Tenger is van benne? Akkor már biztos, hogy nem maradunk szárazok... Úh... azt hittem először, hogy rosszul látom, de tényleg azt írta, hogy "Legszívesebben szerelmem mézes madzagjával kötöznélek meg mindkettőtöket, és a szobámba zárnálak benneteket, hogy ne tudjatok elmenekülni édes érzelmeim elől." Azt hiszem, jobb, ha vigyázunk magunkra, Heine...

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-16, 03:48

- Mindegy. Ami megtörtént, megtörtént. Azért arról még lehetőség szerint tájékoztasd, hogy ne nagyon terjessze a dolgot. Egyáltalán ne, ha egy mód van rá.
*Igen, az iskolában való pozíciója lehet, hogy megsínylené a dolgot, bár.. bár.. végül is, nem tanít semmi rosszat, vagy törzsanyagon kívüli anyagot, amiből probléma adódhatna. És azok a bizonyos kötetek is szigorúan álnév alatt futnak. Párhuzamosan a rendes nevén publikált könyveivel, amik szerencsésebb, és némileg szolidabb témát dolgoznak fel. Már amelyik. A lélektan nem minden esetben szolid.*
A magyarázkodást már fel sem veszi igazán, nincs szükség rá, hogy Alain kérjen bocsánatot tőle, elvégre ő nem csinált semmi rosszat azon kívül, hogy merészelte magát jól érezni. Igaz, hogy más kárára, de Heine sosem küzdött lelkiismereti problémákkal.*
- Jobb lenne bűbájt használni. Nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy nem tud róla beszélni. Ez egy kényes dolog, nem foroghat közszájon.
*Mikor aztán Alain nekikezd olvasni, és megjegyzést tesz a kapott szövegre, vigyorogva, válaszol.*
- Ez esetben hamar szereznem kell egy lavórt. Az ember sosem lehet elég biztos. Amúgy a legjobb rész még mindig az, hogy... "Szerelmeim, merőkanállal mertetek ki engem a bú sűrű tengeréből."
*Előredől, térdein megtámasztva a könyökét.*
- Legalább nem lehet aztmondani, hogy közhelyeket használna.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-16, 02:08

*Hát, hogy fogalmazzunk röviden és tömören, szarul érzi magát. Nem szeret barátok szemébe hazudni. Azzal vígasztalja magát, hogy Heine így remélhetőleg hosszabb életet fog élni, és válaszként csak megcsóválja a fejét.*
- Egyelőre nem találtam semmit, csakis a szóbeszédek, és tábortűz mellett elhangzott történetek alapján tudtam nekik valamennyit segíteni. Amikor időm engedi, igyekszem írott forrást találni, de egyelőre nem jártam sikerrel.
*Arca megfeszül, mikor ismét a feljelentésre terelődik a szó. Lucius örülhet, hogy itt van elsimítani az ügyet, különben lehet hogy ő is és Heine is nyakig a.... lóürülékben ... találták volna magukat.*
- Az én hibám is. Talán túl messzire mentem a tréfával. Nem viseli jól, ha kellemetlen helyzetbe hozzák, és nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő szeretné. Fiatal még, és forrófejű. Persze ez nem mentség az önkontroll hiányára, de igyekszem tanítani. Mégegyszer bocsánatot kérek miatta.
*Ő is felsóhajt Heinével együtt, de ő inkább a megkönnyebbüléstől. A témaváltást rendkívül jó ötletnek tartja, és szépen széthajtogatja a levelet. Először csak felhúzza a szemöldökét, aztán szélesen elvigyorodik.*
- "Egy ideig úgy éreztem, hogy lelkem kettéhasadt, mint egy száraz fatörzs, melybe villám csapott egy viharos éjjelen. Képtelen voltam választani, és a tudat, hogy ilyen hűtlen vagyok, szörnyű gyötrelmet okozott a szívemben." Heine, ha ez ennél is nyálasabb a többi oldalon, akkor szükségünk lesz egy pár törülközőre.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-15, 21:20

*Figyelmesen hallgatja a történetet, és... hát elhiszi. Elvégre nem gondolja, hogy Alain hazudna neki, pedig alapvetően egy bizalmatlan természet abból adódóan, hogy saját magából indul ki. De mivel ötlete sincs az esettel kapcsolatban, ő maga is jól tudja, hogy kénytelen ezzel beérni. És ha már ilyen érdekes a megoldás, akkor nem is lehet oka panaszra. Végül is, a kérdésére kapott választ, holott a másik megtehette volna, hogy szimplán annyiban hagyja. (Najó, valójában nem, esélye sem lett volna ezt az opciót választani, de azért tegyünk úgy, mintha ez az opció is fennállt volna, mint lehetőség.)*
- Ez érdekesen hangzik. Gondolom nincsenek róla feljegyzések vagy hasonlók, pedig szívesen megnézném. Még csak nem is hallottam ilyesmiről.
*Pillant ki az ablakon elmélázva, mutatóujjával az alsó ajkát dobolva szórakozottan, míg a másik kezével még mindig a könyvvel szórakozik.
Amikor Alain említi, hogy ezért fel is jelentketné a kölyköket, egy kicsit elkomorul, az a szája széle lefelé görbül, és fiatal vonásai nem túl kedves kifejezést öltenek. Na igen, ez a gyenge pontja. Minden mást lazán elnézne, tényleg, kifejezetten engedékeny ember, aki nem veszi úgy a szabályokat, mintha azokat kőbe vésték volna. De azért a fejébe ne nézzen bele senki. A belső gondolatai magándolgok, és szeretné magának tudni a döntést, hogy megosztja-e azt a másikkal, avagy sem.*
- Őszinte leszek, megfordult a fejemben. Nem szeretem, ha kiteregetik a magándolgaimat, pláne, ha azt labilis lelkiállapotú gyerekek teszik.
*Jegyzi meg mogorván, aztán lassan kifújja a levegőt. Aztán be. Sóhaj. Rendben, ennyit erről, ezzel le is tudta a heti morc-adagját.*
- Lépjünk tovább. Na, én már olvastam, de neked is látnod kell, zseniális.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-11, 02:22

*Gyors mentál-csekket küld a két gyerekre... Úgy tűnik jobb, ha figyeli őket. Még jó, hogy már tapasztalt a dologban, ugyanis most szüksége lesz figyelmére a Heinével folytatott beszélgetés alatt. Gyomra csak azért nem vág talán szaltót, mert ennél jóval veszélyesebb helyzeteket is megélt már. Majd akkor kezdhet bukfenceket vetni, hogyha nem tudja kimagyarázni a dolgot, addig viszont csigalom és nyugavér.*
- Azok, az biztos. Nem könnyű velük. És ha jól sejtem, még más nem tájékoztatott a dologról, úgyhogy jobb, ha én számolok be róla. Ezzel együtt pedig bocsánatot is kell majd kérnem.
*Hirtelen megnyugszik. Heuréka. Meg is van, hogy mit fog mondani. Bár nagyon utálja, hogy a szemébe kell hazudnia újdonsült barátjának, de ez az ő biztonságának az érdekét is szolgálja.
Leül a felkínált helyre, de a levelet még nem bontja ki. Jobb lesz hangulatoldónak miután elmagyarázta a dolgot.*
- A legtöbb tanár tud róla, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt Lucius és Ravenna balesetet szenvedtek a Tiltott Rengetegben. Egy nagyon ritka és ősi mezopotámiai átoknak estek áldozatul. Én azon a területen töltöttem pár gyakornoki évemet, és hallottam meg láttam ezt-azt, így az én gondjaimra bízták a gyerekeket. Sajnos eddigi kutatásaim alapján már szinte majdnem teljesen elfeledett mind maga az átok, mind a tökéletes ellenszere, így csupán azt tudom elérni, hogy a mellékhatások enyhék maradjanak, és megtanuljanak vele élni. Persze nekem is bőven van meglepetésekben részem. A hirtelenül megerősödött mentális képességek is hozzá tartoznak a dologhoz, mondhatjuk úgy, hogy a kevés előnyök egyike. És bár mint képzett legilimentor, igyekszem tanítani őket az alapszabályokra, gyakran elfelejtik, hogy ilyesmikkel nem élhetnek vissza. Pontosabban Lucius az, aki gyakran elfelejti... Ezért bocsánatot kérek, amiért engedély nélkül behatolt az elmédbe. Tisztában vagyok vele, hogy ezért akár fel is jelenthetnéd a Minisztériumban, de én magam vállalom a felelősséget.
*Reméli, hogy elég alaposan és velősen kimerítette a témát, és a bő magyarázattal elejét vette az esetleges kérdéseknek, így visszatér a kellemesebb témához, és vigyorogva felbontja a levelet.*
- Nos, akkor nézzük, hogy mit írnak nekünk a rajongók.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-11, 00:40

*A kíváncsiskodásra csak egy mosollyal reagál, de magyarázattal természetesen nem szolgál ő sem. Ez már csak valami olyasmi dolog, ami csak kettejükre tartozik, amolyan szertartás, amiről most már nagyon nehéz lenne lemondani. Ahhoz túl szórakoztató. Amint a kölykök lelépnek, Heine is sokkal oldottabbá válik, és az arcán is visszakapja méltó helyét sunyi vigyora. Hiába leplezték le a könyvvel, a játékból alább nem ad, a valódi személyiségét csak a szeretőinek, és a barátainak hajlandó megmutatni, a többi ember pedig elégedjen meg azzal, amit épp aktuálisan mutat nekik.*
- Érdekes diákok.
*Csak Heine tudja ezt a két szót, ebben a szituációban úgy mondani, hogy akárkinek szaltót vessen a gyomra, aki titkol előle valamit. Igaz most esze ágában sincs ilyen reakciókat kiváltani, de néha tudat alatt jön.*
- A szöszi elég forróvérűnek tűnik, bár elég éretlen. A lány pedig szórakoztató, de tetszik hogy nem szívbajos.
*Fejével előbbi ülőhelye felé bök. Még jó, hogy minden folyosón, el vannak helyezve kisebb asztalok 2-3 kisebb fotellel. A kényelemre nem lehet panasza, ez tény. Szóval amint helyet foglalnak, Heine szórakozottan táncoltatni kezdi az asztalon lévő könyvét. A furcsa táncot, ujjainak apró rezdüléseivel koordinálja.*
- Na, gyerünk bontsd ki és olvasd. Az írásból ítélve egy felsőbb évestől kaptuk.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-10, 02:35

*Heine arcából ítélve nem fogja megúszni a ma estét anélkül, hogy valamiféle magyarázattal ne állna elő. Hajaj. Vigyorogva felnevet a borítékhoz fűzött megjegyzésen, de közben agykerekei máris azon kattognak, hogy ugyan mit fog mondani, ha kettesben maradnak.*
- Lehetséges, hogy valami olyasmi, Ravenna.
*Somolyogva ad kétes választ, de utána csak kezével int a gyerekeknek, hogy tényleg ideje lenne visszavonulniuk. Talán ha nem így alakult volna az egész helyzet, ő maga ajánlotta volna fel nekik röhögve, hogy elkíséri őket "vásárolni"... Így viszont ha megtenné, az nem férne bele a Luciussal szembeni mogorvasággal, és még a végén engedékenynek tűnne. Na nem, most tényleg nem hagyja alább amíg a srác meg nem tanulta a leckét. Most még az sem érdekli, hogy elkapja a futó gondolatot, amiben a szőke a többi Malfoyyal állítja párhuzamba - legalábbis nem reagál rá.*
~Ne törd magad, semmi olyat nem tettem amit meg kellene köszönnöd. Az iróniát most leszel szíves megtartani magadnak. Megérdemled amit kaptál, és nem leszek engedékeny. Ha pedig sokat nyavajogsz, és megunom, hozzáadok még pár nyelvet.~
*Addig nem adja alább, amíg Lucius rá nem jön, hogy milyen veszélyes, és hülye dolgot művelt. Biccent még egyet, aztán hátat fordít a csókolózó párosnak, és Heinére mosolyog rá ismét. Rendben, akkor most vissza oda, hogy mit is mondjon neki.*
- Leüljünk valahova?
*Addig legalább húzhatja az időt, amíg azt a levelet olvassák... addig hátha eszébe jut valami.*

//és mivel nekem még annyira sincs ötletem, mint Alainnek, itt egyelőre fagyok XD//

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-10, 01:19

*A szóáradattól úgy érzi magát, mintha otthon lenne, ott is mindig ez megy. Elszúrta, akkor csak hallgathat és persze oldja meg maga, amit kell. Csak egy szótárt akart kérni, most meg túrhatja fel az egész könyvtárat az összes kijelölt nyelvért. Tudja, hogy jogos, de azért ennyi nyelven szerinte túlzás. Ennek a felével is szenvedne, mindig vissza lenne dobva, de így esélye sincs arra, hogy egyszer befejezze és letudja.*
~Köszönöm.~ *Már csak ennyit fűz hozzá az egészhez, legalább egy könyvvel megdobhatta volna Alain, de ha nem, akkor majd megoldja... valahogyan. Persze máris trükkön töri a fejét, amit kénytelen lesz bevetni. Disszertációt fog írni, és a végén író lesz, nem bájitalos. A lehetőség adott. Az sokkal jobban aggasztja, hogy nem ehet rendesen, pedig már kezdett belelendülni a vadászatba, erre tessék. Most majd vegetálhat. Hogy így elzavarja őket, azon elképed. Ettől megalázóbb nincs, azonban kivételesen akkor se szólal meg.*
-Jó éjt! *Ravenna keze után nyúl, végül átöleli a derekát és megcsókolja. Ki látja és ki nem, arra magasan tesz, de az egyetlen támasza az a lány, érte simán képes lenne eldobni az életét is. Már azt, ami maradt. Egy szó nélkül távozik, kitérőt tesz a könyvtár felé is, hogy segítséggel összeszedje az összes könyvet, amire szüksége lesz.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-10, 00:47

-Mi ez, rajongói levél?
*Csak nem állja meg, hogy ne dugja bele mindenbe az orrát, hiszen nála a bűnbánat nem tart túlságosan sokáig. Kíváncsian lép közelebb, hogy jobban lássa, hogy mit szorongat Alain a kezében. Persze, ha nem mondják el, akkor még maximum egy kérdése lesz ezzel kapcsolatban, de utána már nem tapintatlankodik, elvégre nem bunkó, csak kíváncsi.*
Ez a tegezés dolog olyan nehéz, bár Alainnel nem esik nehezünkre. Megtisztelsz vele, köszönöm!
Jól van, akkor majd megpróbáljuk személyesen intézni a vásárlást, ami ezekben a sötét időkben ugye nem is olyan egyszerű.
*Azt sejti, hogy Luciusnak rengeteg dolga lesz, de egy kis huncutkodásra mindig sort tudnak keríteni.*
Jó éjszakát!
*Köszön megszégyenülten, ahogy el lettek küldve aludni, és rá sem mer pillantani Luciusra, csak lehajtja a fejét, és együtt elballagnak.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-10, 00:15

- Mondtam már, hogy ne zavartasd magad emiatt, különben sem vagyok olyan idős, hogy magázódni kelljen.
*A többi diákját is megkérte már, hogy tegezzék, és hívják Heinének, valószínűleg ezzel egyedül van az iskola tanári karában, de az isten szerelmére, majdnem egyidős velük, miért várjon el olyasmit, ami nem logikus? Vagy minek. Kényelmetlen lenne amúgy is, ha állandóan professzoroznák. Nehezen tudna hozzászokni.
Lucius feszült arcát betudja abbéli idegességének, hogy át lett verve, sajnos négyük közül ő az egyetlen, aki nem képes olvasni mások fejében, legfeljebb az arcvonásaikról. Amik sajnos most nem árulnak el túl sok mindent, szóval felhagy a kutakodással. Egyelőre. Az viszont átfut a fején. hogy a könyvtárban utánafog nézni ennek a témának, hogy milyen lehetőségek adottak még a gondolatolvasással kapcsolatban. Abból majd talán merít némi hasznos információt, ha már most nem sikerült.*
- Katalógusból rendelni? Hát végül is.. de az nem igazán megbízható. Jobb személyesen elmenni és venni.
*Nincs semmi kéjenckedő a hangjában, teljesen tényként közli. Félreérthetetlen. Az egy dolog, hogy maga a téma az örömszerzésről szól még ha igen deviűns formájáról annak, de attól még ugyanaz a lényege, mint a természetes aktusoknak, így a téma a legkevésbé sem kínos számára. A francba is, könyvet írt róla, hát hogy lehetne kellemetlen?*
- De újabb, és.. garantálom, hogy remekül fogsz szórakozni rajta.
*Kacsint, majd a két diákra pillant, hogy azok visszavonulnak-e a hálókörletbe az egyértelmű utasítást hallva. Normáls essetben talán marasztalná őket, de így... Nem. Most kérdései vannak.*
- Későre jár, szóval jobb lesz, ha visszamentek, ebben egyetértek. Jóéjt.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 22:54

*Rendkívüli önkontrollról tesz tanúságot azzal, hogy Luciust tökéletesen tudja gondolatban szidni, indulatosan, dühösen, de ugyanakkor Heinére cinkosan vigyorog, mikor az felé nyújtja a levelet.*
- Óh, csak nem egy újabb példány?
*Elveszi a borítékot, de felolvasni majd csak később fogja. Ez már amolyan baráti szertartássá vált, és annak is akarja megtartani.*
- Igen Ravenna, meg lehet rendelni őket. De azt hiszem, most ideje, hogy a diákok visszavonuljanak a szobájukba. Későre jár, és bár jómagam nem szoktam tilosban járásért büntetni, a kollégám nevében nem beszélhetek.
*Jól tudja, hogy Heine sem büntetne, de ha eddig el tudták játszani, hogy az diák, akkor egy ilyen ártatlan blöff még belefér a dologba.*
~És mellesleg nemhiszem, hogy Luciusnak az elkövetkezendő pár hónapban túl sok szabadideje lenne kipróbálni az ilyesmiket. Elég sok dolga lesz.~
*Mindkét gyerekhez intézi a szavakat, de Luciusra külön is vet egy szúrós pillantást.*
~Nem direkt, de megtetted, azért, mert nem vagy képes időben gondolkozni azzal a forró fejeddel. Majd talán most lesz időd elgondolkozni a témáról, amíg megírod azt a húsz oldalt angolul, a többi tíz nyelv pedig megfelelő lesz hozzá, hogy megtanuld használni azt a makacs agyadat. Persze, kapsz szótárt, ha elmész a könyvtárba, és keresel egyet.~
*Ezel egyértelművé teszi, hogy komolyan gondolta, hogy ez büntetés lesz, és esze ágában sincs segítséget nyújtani az idegen nyelvekkel. Hangneméből inkább az szűrődik le, hogy újrairatja az egész esszét, ha csupán egyetlen írásjel vagy ékezet rossz helyen lesz.
Persze azt nem fogja hagyni, hogy Lucius éhen haljon, főleg, hogy ha igazán éhes lenne, akkor a vérszomja miatt közveszélyessé válna... De ezt nem fogja a gyerekek tudomására adni. Lucius meg van büntetve, és Alain úgy dönt, hogy jobb is, ha egy kicsit be van tojva, legalább átérzi a tettének következményeit.*
- Jóéjt.
*Biccent a két gyerek felé, egyértelműen jelezve, hogy jobb, ha most szépen engedelmeskednek, és visszavonulnak.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 21:22

*Meredten áll, látta már Alaint dühösnek, de ennyire csak egyszer, illetve talán még akkor sem volt ilyen mértékben. Szótlanul "hallgatja" végig a feddést, és a hozzá tartozó büntetést is. Nem elég, hogy azt az esszét is komolyan gondolja, van más is. Már ott elakad, hogy 20 oldalt kell írnia, de amikor még az is elhangzik, hogy mindezt az angolon kívül még 10 nyelven, akkor lefagy. Az említettek felét nem ismeri, fogalma sincs, hogyan hozza össze majd. A kínai hasonlít a magyarhoz, ennyit tud, de ezen felül többet nem. Ezzel az életben nem készül el, és hogy ne legyen vége, Alain még megspékeli azzal, hogy a többiről majd beszélnek.*
~Nem direkt csináltam, nem ezt akartam. 11 nyelven? Szótárt és könyvet kapok hozzá?~ *Vitázni nem mer, viszont azt még mindig nem tudja, hogyan fogja megoldani. Ennyi nyelven megtanulni napok alatt egyszerre, az egyenesen lehetetlen. Ha még a szavakkal boldogul is, a nyelvtannal kizárt, pláne úgy, hogy kerek, összetett mondatokat alkosson, hogy az érthető is legyen. A kérdésére érkező választ előre borítékolta volna, de az azért mellbe vágja, amit még Alain hozzátesz. Az elkövetkezendő időkben tengődhet állatokon, mert így emberre nem mehet. Ettől rosszabb nem is jöhet, még mindig sokkal többet eszik, mint Rav, ebbe viszont bele fog halni. Heine, átadását végignézi, de most kisebb baja is nagyobb annál, hogy ezzel foglalkozzon. A feje még mindig hasogat, és le kell nyelnie mindent most, amit kapott még mellé. Meggondolatlan volt, nem akart ő rosszat, de kitűnő érzékkel tenyerel bele mindig mindenbe. a könyvet sem kapja vissza, így járt. Nekidől a falnak, alig várja, hogy megléphessen innen.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 17:00

-Igen drágám, én is szeretlek. Viszont ha valaki szégyelli ezt a témát, akkor talán nem ezt kellene olvasgatnia a folyosón, nem? Mivel ennyire buta nem vagy, nyugodtan bevallhatod, hogy nem csak tetszik az egész, de szívesen hivalkodsz is vele. Csak nem új partner után akarsz nézni?
*Tekintete csupán csak kíváncsiságot tükröz, féltékenységet, vagy megbántottságot nem. Úgy látszik, ezek a történetek csak egyneműek kapcsolatáról szólnak, és ő nő, ezért szereti mindenkinél jobban Lucius, így nincs oka féltékenykedni.*
-Nézd, eddig sem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy le lehet-e lépni a kastélyból, miért most érdekelne ez? Bár ezeket a dolgokat meg lehet rendelni katalógusból is, nem?
*Kérdő tekintete először Alainnek, majd Heinének is szól, hiszen biztos benne, hogy ezen a területen náluk sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeznek.*
-Na persze, tudom jól, hogy már gyűlik a sok-sok kompromittáló kép az albumba, hogy legyen min nevetnünk húsz év múlva...
*Úgy tesz, mint aki megsértődött, kicsit felhúzza az orrát, de nem sokáig tudja visszatartani feltörni készülő kacagását. Kár, hogy aj ó hangulat gyorsan szertefoszlik, mivel Lucius megint képtelen volt kordában tartani az indulatait, és megint olyat tett, amit nem kellett volna.*
-Igazán sajnálom Rosenkrantz professzor. Többet nem fordul elő... valóban nem akartam tiszteletlen lenni.
*Valahogy sosem akar, csak mindig rosszul sül el a dolog, úgyhogy tényleg jobb ha egy darabig csendben marad. Nekitámaszkodik a falnak, és csak néz maga elé bűntudatosan, hiszen Alain majd szétrobban. Azért meg hálás, hogy a Luciusnak címzett szavakat nem hallja, mert a szíve szakadna meg amitt, hogy kedvesét megint bántják. Hiába tudja jól, hogy hülyeséget csinált, ő akkor is vakon szereti, és ami a fiúnak megalázó, amiatt ő is teljesen maga alá kerül. Ráadásul most tényleg nem tud segíteni. Heine fürkésző pillantását még ő is megérzi, de most nem tudja leterelni erről a figyelmet semmivel. A kis csomagocska ahogy elkerül csak egy kíváncsi oldalpillantással árulja el magát, hogy érdekli a dolog, de szokásától eltérően nem megy közelebb, és nem kunyizza ki magának, hogy mutassák meg neki is.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 08:49

*Elmosolyodik azon, ahogy Ravenna hirtelen elszégyelli magát az információk tudatában, és teljes zavarban álldogál tovább. Igaz még mindig erősen gyanakszik most már mindkét gyerekre, de ez nem akadályozza meg abban, hogy azért rendes legyen. Lehet, hogy egy sunyi alak tud lenni, arról nem is beszélve, hogy a napjait végigszínleli, a kedvesség nem egy olyan tulajdonság amit tettetnie kell. Csak a módja nem mindegy, hogyan fejezi ki.*
- Nyugi, nem haragszom, azt hitted diák vagyok, szóval ne zavarjon.
*Legyint bár a tekintete onnantól kezdve, hogy ilyen módon leplezték le, furcsán fürkésző. Már nem feltűnően, de azért ha az ember jól megfigyeli akkor mégis. Valamint az is gyanús, hogy Alain olyan feszült lett hirtelen. Bár most már nem látszik annak (ha jól játszik valaki, tényleg, hogy Heine sem fogja levágni a dolgokat). Kezeit zsebrevágja, és.. oh. Oh. Tényleg, ezt még oda kell majd adnia Alainnek. Majd bevezetőnek jó lesz a faggatózáshoz. Igaz így is úgy is megmutatta volna, új hobbijuk, hogy az órákon elkobzott dolgokon szünetekben együtt kiszórakozzák magukat. Azt hitte, hogy a felettese majd valami szörnyű besavanyodott idióta lesz, de így egészen más megvilágításban látja a tanári állást és a pozícióját is.
Egyik kezével a hajába túr, és ugyanazzal a mozdulattal igazítja meg a szemfedőt. Jellemző mozdulat mikor nagyon gondolkozik valamin. A másik a dohányzás, de sajnos itt a folyosón ez nem igazán megengedhető (ha még diák lenne akkor rendben, de így..). Mivel a gondolati síkon zajló eseményekről nincs tudomása, és nem hallja őket, benyúl a zsebébe, egy kisebb borítékot húzva elő, amit átad a kollégának.*
- Majd' elfelejtettem, milyen jó, hogy az eszembejutott, ezt nekem.. khm.. nekünk küldték.
*A széles vigyorból Alain meg már tudhatja, hogy mit is nyomtak az imént a kezébe. Ennél jobb hangulatjavítót az elkövetkezendő órákra nem is adhatott volna a másiknak.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 07:50

*Tudja... Teljesen tisztában van vele, hogy Heine elég éles eszű, hogy észrevegye: valami nincs rendben azzal, hogy Lucius így belelát a fejébe. És hogy hogy fogja ezt az egészet kimagyarázni, Alain sem tudja. Ahogy belegondol, hogy mi lett a következménye a legutóbbi esetnek, amikor Kallikratos rájött, hogy újabb emberek jöttek rá a titkukra, hideg verejték fut végig a hátán.*
- Kár hogy nem örökítettük meg őket valahogy.
*Még mindig vigyorog, de legalább annyira tisztában van vele, hogy Heine mosolya nem felhőtlen, mint amennyire az láthatja a különbséget Alain arcán. Sajnos Ravenna téved - a dolog egyáltalán nincs annyira elsimítva, mint amennyire az úgy látszik. Biztos benne, hogy valamilyen magyarázattal szolgálnia kell majd Heinének... és bár tény, hogy megvannak a titkai, vagy néha játékból átvág valakit, esetleg hazudik Kallikratosnak, ezzel másokat védve, de egy barátjának a szemébe hazudni egészen más kategória. Ezért is ilyen dühös Luciusra.*
~De igen, és számíts rá, hogy nem ez lesz a legrosszabb dolog, amit az elkövetkezendő pár hónapban csinálni fogsz!~
*Igen, a srác jól gondolja. Keményen, és batálisan elcseszte. Alain pedig ezt hangsúlyával, és rá vetett felemás színű tekintetével is igyekszik a tudtára adni.*
~Azt hittem, hogy elég értelem szorult beléd, hogy magadtól is rájöjj, hogy az erőnkkel nem élünk vissza, ha nem tudjuk őket rendesen használni. Ha már elég tapasztaltak vagyunk, akkor is úgy használjuk őket, hogy mások ne jöjjenek rá. Ebből következőleg NEM válaszolunk hangosan olyan dolgokra, amit mások csak gondolnak, és nem is fűzünk hozzá megjegyzéseket. Elég világos voltam, vagy mondjam el franciául, kínaiul, németül, héberül, japánul, vagy esetleg az általam ismert számos többi nyelv egyikén? Talán nem lenne rossz ötlet, ha erről kéne esszét írnod. Mondjuk húsz oldalt arról, hogy ha valakinek nagyobb az ereje az átlagtól, milyen felelősséggel tartozik a társadalomnak. És hogyha készen van angolul, le is fordíthatod az említett nyelvek mindegyikére. Jobban meggondolva, építően hatna a jellemedre, ha megtennéd az egészet még szudáni, török, orosz, olasz, és hogy mondjak egy nehezebbet, magyar nyelven is. A többi büntetésről majd később beszélünk.~
*Igen... valószínűleg nagyon dühös. Merthogy a hangjából és arckifejezéséből ítélve teljesen komolyan mondja a dolgot, és be is fogja hajtani Luciuson a dolgozatokat. Ha pedig nem lesz megelégedve a nyelvtannal és szókinccsel, újra fogja iratni őket. Lucius ha így halad, lassan könyvet adhatna ki az összes Alaintől kapott esszéjéből. Sőt, nem is egyet.*
~Non! Bele ne merj nyúlni mégegyszer a fejébe. Sőt, amíg úgy nem ítélem, hogy képes vagy felfogni, hogy milyen felelősséggel jár a képesség, megtiltom, hogy bárkinek is behatolj az elméjébe.~
*A könyvért Lucius pedig hiába nyúl, bár ezek után számíthatna is rá, hogy úgysem kapja vissza.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 05:42

-Tessék? Erről esszét? ~Ugye nem? Mondd, hogy marad feltételes módban, kérlek.~ *Már régen rossz, ha valami úgy kezdődik, hogy írhatna... legalábbis Alain esetében, mert ez nála azt jelenti, hogy akkor írnia is kell. Érdekes lesz kifejteni azt, hogy miről is van szó, már előre ég emiatt is. Heine magyarázata a BDSM-re elég részletes, talán mégsem kell neki magyarázkodnia majd Rav előtt, ha mégis, tényleg a kezébe nyomja a könyvet, akkor kevésbé lesz kínos.*
-Kösz, Kicsim, tényleg imádlak. *Kínjában elvigyorodik, ezt nem fogja megúszni, egyértelmű, csak nehogy összekeverje valamelyik beadandóval, mert akkor vége. Azért ment valamit a helyzeten, hogy Ravenna nekilát lelkesen mesélni, így ha minden igaz, az esszét letudta, nem kell megírnia, viszont azért kiteregetni, hogy mit terveznek... mindegy. Az annyira nem húzós, sőt, nem is zavarja, ami meglepő lehet.*
-Igen, arról van szó, Kicsim. Majd beszerezzük, ami kell, emiatt ne aggódj. Már ha el lehet hagyni az iskola vagy mi területét, mert most még az is necces. *Bólint rá a lány érvelésére egy átsuhanó vigyorral az arcán, de láthatóan zavarja valami, illetve már nem, túl van rajta. Ami még rosszabb, idegesítette a röhögés, ráadásul annyira elborult attól amit látott, hogy nem is gondolkodott, és meg is lett az eredménye. Miután kimondta, már régen késő, nem lehet visszavonni, maximum más megoldást keresni. Mondhatni, keményen elcseszte az egészet, erről nem is tanúskodik más, mint az az ordítás, amit hall. Nem kellemes, sőt, rosszabb, mintha falhoz kenték volna. Majd szétrobban a feje, fájdalmas válasz volt, bár érthető a düh, a foka viszont rosszabb, mint várta.*
~Excusez-moi! Je pensé de past du tout.~ *Egy szót sem szól, még akkor sem, amikor Heine vizslatja, olyan rezzenéstelen pofát vág, amilyet még soha. Belenyúlt, mellényúlt, nem is kicsit, ezt nem tudja kimagyarázni semmivel sem, még a legilimenciával sem. Ha nyugodtabb lett volna, tiszta sor lenne, de így? Reménytelen. Egyetlen megoldást tud csak, igen kényes a dolog most, ha most nekiáll, akkor lehet, Alain tényleg kinyúvasztja, inkább kérdez.*
~Megváltoztathatom? Törölhetem?~ *Jobb ötlete nincsen, semmi elfogadható magyarázattal nem tud előállni, maximum menteni a menthetőt a következő ordítás előtt. Lehet, jobban tette volna, ha elvonul a fal mellé és meg sem szólal. Hol Heinét nézi, hol Alaint, némán, és a kezét nyújtja ismét a könyvért.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 05:34

-Öt oldalas esszé erről? Ó, kedves vagy hozzám Alain! Igazán köszönöm!
*Édesen vigyorog Mesterére, és már előre dörzsölgeti gondolatban a kezét. Heine egyre fokozódó röhögése már több mint gyanús, de egyelőre még mindig becsatlakozik, és mikor közli, hogy miket olvas, csak bólint egyet, mintha azt mondaná, hogy "hát persze, pont úgy nézel ki!".
A rövidítés magyarázatára nem hogy nem pirul el, hanem felcsillannak a szemei, és majdhogynem felkiált.*
Jaa, hogy a szado-mazoról beszélsz! Ó, arról hallottunk már, és régóta ki akarjuk ám próbálni, igazából a bilincsek is megvannak hozzá! Már csak egy rendes ostor, vagy korbács kell, meg még néhány apróság.
*Épp kezdené ecsetelni, hogy ki is van odáig ezekért, de szegény fiút már így is eleget nyúzta, úgyhogy gyorsan elhallgat. Elég egy pillantás rá, hogy jókedve elillanjon.
Egyre inkább aggódni kezd, ahogy látja Lucius mennyire kezd bepöccenni. Mivel nem tegnap óta ismerik egymást, tudja, hogy ennek jó vége nem lesz. Csak áll mellette, és hiába teszi a kezét a vállára, úgy látszik, ez most nem az a helyzet, amiben bármit is számítana egy ilyen aprócska gesztus - még akkor sem, ha eddig meg használt.*
Én nem tudom, miért nevetnek, de majd elmondják!
*Bár inkább abban reménykedik, hogy mégsem hozzák a tudomásukra derültségük okát, mert akkor Lucius biztos teljesen ki fog fordulni magából -ami ugye nem jelenti azt, hogy ő maga ne járna a dolgok után. Ahogy kitálal mindent, percekig csak áll, és olyan értetlen pofát vég, hogy bármelyik vicces videós versenyen megnyerné a fődíjat az összes különdíjjal együtt. Mivel kiderült, hogy Heine tanár, ezért a hozzá intézett szavait most mind elismétli magában, és tényleg csak tátogni tud. Nem ez az első dolog, amit elnéz, vagy félreért, de ekkora nagy marhaságot már nagyon régen nem csinált.*
-Komolyan? Uhh... nem tudtam... bocsánat...
*Ha tudna pirulni, most a feje búbjától a kislábujjáig vörös lenne, de mivel már erre képtelen, így színe nem változik, de az arcáról le lehet olvasni, hogy teljesen ledermedt. Erre jön még rá Alain ordítása, ami a fejében fájdalmasan hangosan szólal meg, úgyhogy csak áll, és pislog. Épp ezért nem tud beavatkozni Lucius akciójába sem, mert mire kapcsol, addigra már Alain elsimított mindent. Ha teljesen magánál lenne, akkor jót mulatna a lebukós megállapításon, de még mindig zsong az egész feje a sok információtól.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 05:21

*Amikor Ravenna valósággal leszidja amiért ilyen tiszteletlenül viselkedik, ismét rákezd röhögni. Ez hihetetlen, lassan már levegőt sem fog kapni, ha így folytatják. Ravennáról megállapítja, hogy jó szándékú gyerek, és talán ezért fogja csak fel ilyen lassan. Eszébe sem jut, hogy talán ez csak egy vicc, és még csak nem is feltételezi.. Nagy levegő. Nagy levegő. Oké, tud beszélni. Mostmár tud. Ez nagy dolog.*
- Igen, csakis. A történelmi romantikusoknál nem adom lejjebb.
*De azért az meglepi, hogy a lány rákérdez, hogy mi az a BDSM. Enyje, ilyen emberrel jár, mint Lucius, aki ilyeneket olvas, és nincs tisztában a mozaikszó jelentésével? Hát, rendben, ha már ilyen nyíltan rákérdeztek. Elrontani már úgy sem igazán ronthatja el őket meg különbenis.. ő csak az ismereteiket bővíti. Bár ha ezt megtudnák, hogy tanárként ezeket magyarázza. Repülne.*
- Bondage & Discipline, Dominance & Submission. Azthiszem úgy már ismerősebb, hogy szado-mazo, bár ez elég béna megfogalmazás.
*Elég tájékozott a témában, és nem feltétlenül azért, mert olyan gyakran gyakorolná, hanem mert mint író utánanézett alaposan ennek a témának. Nem fog hülyeségeket írni egyetlen könyvébe sem. Különben sem olyan egyszerű téma ez.. szóval nem áll neki kifejteni, mert az rendkívül sokáig tartana.*
- Egyébként a legtöbbet ismerik a kifejezést, szóval annyira nem meglepő, hogy én is.
*Persze, azt beszélik hogy napjainkban a BDSM reneszánszát éli a társadalom szélesebb érdeklődési körű rétege. Ha igény van rá, akkor természetesen ő is követi a divatot, és arról ír. Arról... is. Azért az írói munkássága nem csak ebben a műfajban merül ki szerencsére. Ez csak amolyan.. mellékkereset.
Aztán véget ér a nagy jókedv neki is, mikor Lucius olyan dolgokat kezd el sorolni ami..
Hogy a francba jött rá? Szemöldöke lassan, kínosan lassan szökik feljebb, agyában kattognak a fogaskerekek, és egyszerre több összefüggés is átfut az agyán. Most találkoztak először. Fogalma sem volt arról, hogy kicsoda is ő. Még csak a keresztnevét sem tudta. Erre..
Egy ilyen korú fiú hogy képes legilimenciára? Nem, nem teljesen legilimenia, az úgy képtelenség, nem logikus, nem elég idős hozzá, ráadásul túl zaklatott lelkiállapotban volt ahhoz, hogy megfelelően tudjon koncentrálni. Akkor azt kizárja. De akkor hogyan? Még mentegetőzni, és reagálni is elfelejt amíg gondolkozik, meglehetősen komor, és gyanakvó arcot vágva (ez a töprengő arckifejezése, ezvan). Oldalra néz, egyenesen Alainre, pillantása kérdő, és válaszokat váró. Azt már rég leszűrte a közvetlen hangnemből, hogy ennek a háromnak köze van egymáshoz. Ahm. Érdekes. Heine Ravenclawos. Utálja az érzést, ha nem tud valamit, és már biztos Alain is tudja, hogy ezt valahogy majd meg kell magyarázni a fiatalabbnak.
Figyeli a többiek arcrezdüléseit, és úgy elemez, mint egy gép. Főállású író, egész életében mások reakcióit, arcmimikáját, viselkedését, és jellemét figyelte, ezért is ilyen jó színész, mert mindenféle embertípust elő tud adni, hisz minden ott van a fejében. A legkisebb szájrándulástól kezdve a testtartásig. Ebből az elmerengő állapotból Alain szakítja ki, aki vigyorogva fordul felé, Heine pedig reflexből viszonozza a gesztust. Vigyorra nála vigyor a válasz. *
- Hoppá. Van ilyen, de kár érte, szórakoztató volt. Ha még csak az arcuk lett volna, de elég vicces megjegyzések születtek.
*Az egy dolog, hogy most vigyorog, de kár lenne azt feltételezni hogy efölött csak úgy elsiklott.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 04:31

*Épphogy kezdene megnyugodni, de Heine miatt ismét hangosan fel kell röhögnie. Mivel az letegezte, de a diákok látszólag egyelőre még mit sem sejtenek (csak azt, hogy Rosencrantz mégsem olyan jó diák, mint amilyennek mutatja magát), ő sem magázódik tovább. Amúgy is, elvileg Ravenna és Lucius nemnagyon ismerik a diákjait, nem valószínű hogy tudják, kinek engedi hogy letegezze, és kinek nem.*
- Nos, ami azt illeti, nem aggódom annyira a személyiségfejlődésedért, Heine.
*Már úgy is menthetetlen - mondja tekintetével, ahogy rávigyorog helyettesére.*
~Hát pedig de.~
*Igen... ez a gondolatbeli válasz Luciusnak egyértelműen mondható gyerekesnek. De beláthatjuk, hogy több mint ezer év és nem kevés szörnyűség meg szenvedés után Alain is megengedheti magának azt a luxust, hogy egy pillanatra úgy viselkedik, mint amennyinek kinéz.
Amíg Heine felolvas, kissé csitul röhögése, csak hogy aztán megint kitörjön belőle, amikor Ravenna rákérdez a BDSM-re.*
- Nem... nem az... de szerintem ha Luciust úgyis ennyire érdekli, írhatna róla egy ötoldalas esszét, amit aztán megoszt veled. Remek feladat lenne.
*Még mindig nevet... de a jókedve most igen rövidéletű. Amint Lucius megszólal miután belenézett Heine fejébe, Alain úgy hallgat el, mintha az eddigi nevetés egy feszes drótkötél lett volna, ami egyszerűen csak elpattant. Aztán...*
~Êtes-vous un CRÉTIN? PUTAIN DE MERDE!!!~
*Lucius akármit is akar csinálni Heinével, valószínűleg elfelejti, amint meghallja Alain hangját a fejében. Még jó, hogy a két gyerek csak ott hallja, biztos hogy az egész kastély felriadna, ha rendesen elkezdene üvölteni. Merthogy mentálisan azt teszi. A hangerő valószínűleg Ravennát csak megijeszti, mivel Alain dühe nem rá irányul, Lucius viszont úgy érezheti magát, mintha hirtelen teljes erőből pofon lenne vágva. De az biztos, hogy Alaint mindketten csak akkor láthatták ennyire dühösnek, amikor az rajtakapta őket, hogy a két emberi tetemet a szemétégetőbe akarták begyömöszölni.
Heine is érezheti a hangulatváltozást, de Alain szerencsére nem feledkezik meg a jelenlétéről. Igyekszik menteni a menthetőt, és remek színészi tehetségéről tesz bizonyságot, amikor könnyedén megfordul (merthogy Lucius szavait meghallva hátat fordított neki), és szélesen rávigyorog.*
- Úgy tűnik, lebuktunk. De az arcuk minden pénzt megért, nem?

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 03:47

*Alain nevetése még aggasztóbb, mint bármi más, és egyáltalán nem segít a helyzetén, csak pakol rá egy lapáttal. Nagyon vicces lehet kívülről nézve, hogy fokozatosan nő a zavara, csak önmaga nem találja annak valahogy, pláne nem akkor, amikor Rav még festeni is akar, és 3-man tisztában vannak azzal, mégis mire gondolt, és pláne nem akkor, amikor Alain azon felül, hogy felolvasott a könyvből, érezhető visszafogottsággal válaszol a kérdésére.*
-Elárulná valaki, hogy akkor mitől olyan vicces? *Már maga a kérdés is az, de sebaj, ám amikor a másik hangosan röhög, akkor kiakad. Más sem hiányzik neki, mint ez, a könyvet sem kapja vissza, ez pedig már nem igazán tetszik neki.*
-Ez furcsa. Rav is tegezte a professzort, meg Rosencrantz is? *Gyanakszik, de nem fordul meg, csak nyúl a könyvért, de Alain másként gondolja, és bármennyire is tudja, hogy kedvessége néha határtalan, azért ez már nála is kiveri a biztosítékot. Méghogy Rosencrantz kezébe nyomja a könyvet, és bök rá arra a részre, amit tényleg nem kellene mindenki előtt felolvasni. Illetve abban az esetben ő elsüllyed valahova. Ravenclawos előtt... ez... kínos.*
~Alain, ha ezt felolvastatod vele, ha megteszed, akkor... akkor... ne már.~ *Már most eltűnne a föld színéről, ugyanis az előző rész sem volt kutya, pláne egy olyan prűdnek, mint Heine, de az, amit Alain mutat, az túl pikáns.*
-Zavar, hogy nem csak verseket olvasgatok, Rosencrantz? Ha kiolvastam, odaadom ezt. Hm.. még kiderül, hogy te is belelesel az ilyesmikbe? *Egy elégedett vigyor suhan át az arcán, nem egyedül ég, felemelő érzés. A röhögés kevésbé, az pedig már csak hab a tortán, hogy Heine egyszerűen felolvassa. Ha most tehetné, láthatatlanná válna. Eddig is zavarban volt, de most már olyan vörös, hogy azt leírni sem lehet. BDSM központú... csodás.*
-Mondtam, hogy aki írta, az egy beteg elme... te meg honnan tudod, Rosencrantz, hogy ez mi? *Nyögi ki, de már olyan mindegy. Rav előtt ezt nem mutogatta, rátalált, olvasni kezdte, erre tessék.*
-Természetes, ha egyszer minden érdekel, nem? *Kezdi összeszedni magát, bár még mindig kínosan érzi magát a felolvasott részek után. Ezt mivel fogja kimagyarázni, az egy jó kérdés.*
-Ott, Kicsim, egy eldugottabb részen. *Többet nem talált belőle, de érdekesnek tűnt belelapozás után, így azonnal lefoglalta. Ettől nagyobb beégést viszont még nem élt át, mint most, viszont a gyanúja is ott motoszkál, miért is van Alain ennyire jóban a saját háza diákjával, amikor ez nem szokása? Nem hagyja nyugodni a dolog, először Ravennára pillant, aztán Alainre, végül Heinére, és kihasználja a képességét, pofátlanul belenéz a ravenclawos fejébe.*
-Bazmeg! Ezért röhögtetek, ezért olvasta fel olyan könnyedén ő is, csak megjátszotta itt a szende szűzet. Most... most megöllek, Rosencrantz. *Nem ugrik rá rögtön, indít egy ragadozó vigyorral, és Heine felé lép.*
-Nagyon, kicsim, túl jó a megfigyelésed, tényleg örülök neki, hidd el. Máskülönben azért röhögnek, mert ő itt, Rosencrantz írta ezt a könyvet, és nem diák, hanem tanár, ráadásul hvh. Azért tegeződnek, és azért vette ilyen lazán, hogy a kezébe adták a könyvét, a többi csak megjátszott volt. *Eddig zavarban volt, most már dühös, hiszen hülyét csináltak belőlük, ráadásul még hangosan olvastak a könyvből is, pedig kérte, ne. Ha az eszére hallgat, nem Alainre ugrik rá, elég lesz neki Heine is. Most minimálisan beverne neki egyet, de el is röhögi magát, mi mást tehetne.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 03:31

Én is kíváncsi vagyok! Mégsem mondja rám senki azt, hogy perverz lennék... ugye?
*Támogatja meg Lucius kijelentését, és ártatlanul pislog a jelen lévőkre. Az, hogy majdnem kirobban belőlük a nevetés, először még csak észre sem veszi, tényleg betudja apró köhögésnek, pedig Rav tényleg meg szokta érezni a legapróbb lelki rezdüléseket is, csak most nagy valószínűséggel teljesen elterelte a figyelmét a pikáns téma.*
Látod, Alain is azt mondja, hogy teljesen helyénvaló, ha beledugjuk ebbe-abba az orrunkat...
*Szándékosan fogalmaz félreérthetően, sőt, kacsint is egyet, mikor a testrészt említi, hiszen itt egészen másra gondol. Azt meg egyenesen imádja, ha Lucius zavarba jön, úgyhogy mindent teljesen tudatosan mond.*
Azt mondod büszke vagy rám, hogy ilyen okos, és jó megfigyelő vagyok? Csak tudnám, hogy akkor miért nevetnek ezek ketten annyira?
*Igazából Lucius zavara miatt, meg azért, mert egy tanár jelenlétében vannak, ő is beszáll a kacagó kórusba. Most valahogy az sem zavarja, hogy nagy valószínűséggel Alain kineveti kedvesét, hiszen olyan felszabadult. Csak nem rajta szórakozik?*
Persze kincsem, szívesen elolvasom, majd ha végzel vele. Ami neked jó, és érdekel, azt mindenképp meg akarom tanulni én is.
*Heine merész megjegyzésére muszáj megvédenie Mesterét, hiszen azért ez a hangnem szerinte más diákoktól egyenesen felháborító, így nem is hagyhatja szó nélkül.*
-Nanana! Ez az én szövegem! TE nem mondhatsz ilyet a házvezetődnek! Nekem csak a tanárom, de gondolj csak bele, mi lenne akkor, ha minden hollótollas elkezdene pacsizni Benoit professzorral!
*Nem kell tettetnie a felháborodást, mert ekkora szemtelenséget tényleg nem látott még az iskola falain belül, csak akkor, ha a tükörbe nézett.*
-Miért, te mit olvasol? Le merem fogadni, hogy csupa széplelkenek való csöpögős irományt! Ehh...
*Na most meg ez a Heine Luciust kezdi el piszkálni! Ki hallott mégilyet! Ez egyenesen felháborító! Csak akkor szakad benn a szó, mikor Alain nagy röh9gve átnyújtja a kis tejfelesszájű szűzikének kinéző srácnak a könyvet, és az simán elkezd belőle felolvasni.
Döbbenten hallgatja a gyertyás jelenetet, és nyel egyet. ~Upsz... ez így nem lesz jó, mert Luciusnak ez fáj! Viszont élvezi a fájdalmat... akkor hogy is van ez?~ Az élet nem egyszerű, főleg mióta vámpírok lettek. Fura dolgokat műveltnek, és még különösebb dolgok kezdik őket foglalkoztatni.*
Az miaz az BDSM? Borzasztóan Degenerált Sértő Mese?
*Kicsit sem gyanús ám, hogy Heine mondja mindezt, pedig erről még Ravi sem hallott. Úgy látszik, ő még nem fedezett fel egy csomó ínyencséget a könyvtárban... vagy honnan is szerezte ezt Lucius?*
Kicsim, ezt a könyvet a könyvtárból vetted ki? Megyek, és szerzek magamnak is egyet!

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-09, 03:04

*Tartja magát. Tartja, mert.. mert valószínűleg színészetből megdobta a lehetetlent. Najó, igaz ez azért annyira nem tökéletes, mert valamilyen okból ajkai egyre szélesebb mosolyra húzódnak, de viszont abból nem hajlandó teljesen feladni, hogy már most leleplezze a valódi személyiségét a diákoknak. Neem, annak nincs itt az ideje, különben is, még a nevüket is csak a beszélgetésből tudja, már hogyan avathatná be őket egy ilyen személyes kis játékba. Igaz Alain már tud róla, de ő valami rejtélyes, és Heine számára érthetetlen módon fogja, egyből átlátott a szitán. De szerencsére most meggyőződhetett róla, hogy nem az ő színészi képességei rozsdásodtak be, hanem csak a másik túl jó emberismerő. (Ha tudná, hogy egyszerűen csak belelát a fejében... ejh.. )*
- Kkkhhrrr...
*Ez már mondjuk félreérthetetlen visszafojtott röhögésfoszlány részéről is, de mentségére legyen mondva, ő sokkal jobban áll pillanatnyilag önuralom terén, mint Alain. Csak mert már van gyakorlata ebben, nem ez az első szituáció, hogy egy diákjánál megtalálja a saját könyvét. Ráadásul egy ilyen könyvét micsoda vicc. A rendes kötetei is szém eladási számmal büszkélkednek, de ogy pont ez a műfaj lesz a kelendőbb... hát.. sejtette. Ez üzlet. Ő meg író. Ne szerénykedjünk, egész jó. Ő csak összevonta a kellemest a hasznossal.*
- Hallottad Alain, szörnyen erkölcstelen vagy, a kishölgy jól mondja. Szegény személyiségfejlődésem.
*Vigyor. Alsó ajkát beharapja, hogy hangosan ne röhögjön fel. De na hoppá. Ha Heine diák, akkor hogy is van ez? Tegezi Alaint? Ráadásul merészelt ilyen közvetlenül beszélni vele?*
- Aha kíváncsiság sosem baj, bár érdekes, hogy ilyen könyveken éled ki. Mondjuk a te korodban.. annyira mégsem.
*Megnyalja kiszáradt alsó ajkát, mint egy pótcselekvésként. Amíg a száját valahogy lefoglalja, addig sem röhög. Ezt tetézná már úgy is nagyon nehéz lenne, szóval abba a kellemes hitbe ringatja magát, hogy a nehezén túl van.
És nem.
"Ne mondd, hogy még sosem láttál ilyesmit."
Kész. Ennyi. Lehet akármilyen színi-zseni, ez még neki is sok lesz. Ráadásul Alain is elkezd hangosan hahotázni. Hangos nevetésben tör ki. Ajh, ha Lucius tudná, hogy ő nem csak bekezdéseket ismer ebből a könyvből. És hogy nem csak látott ilyesmit, hanem ki is próbálta.. Rég kacagott már ilyen jóízűt. A könyvet elfogadja, és zokszó nélkül hagyja, hogy a vállát támasnak használják, aztán belepillant a kötetbe ott, ahova Alain lapozott, és megcsóválja a fejét.*
~Az egyik legpikánsabb rész? Mocsok. Ez tetszik.~
*Vet is egy pár századmásodpercnyi elismerő pillantás a másik felé. Hát komolyan.. a Ravenclaw két vezetője megérdemli egymást, de tényleg.*
- Hát, jó.. "Hátát selymes szaténlepedő kényeztette, míg mellkasán lassan folyt végig a forró faggyú, csuklói sajogtak, a végletek majd' szészaggatták a testét és lelkét egyaránt. Már rég nem érzett szégyent, csak azt a fájdalommal vegyes kéjt, amit gazdájától kapott és amit egyszerre szomjazott és gyűlölt. Hangosan felnyögött, ám nem volt ez igazi nyögés, sokkal inkább hallatszott valami erőtlen szűkölésnek, vékony teste pedig türelmetlenül megvonaglott. Az férfi elégedetten figyelte művét, hogyan könyörög némán a folytatásért, majd előrehajolt, és durván terpeszbe lökte a fiú lábait, aki amint megérezte a gyertya végét ánuszánál, feljebb emelte csípőjét.
- Mondtam olyat, hogy engedélyezem a követelőzést? Ne feledd, én irányítok, ha valami nem tetszik, abbahagyom, és kidoblak a birtok kapuja elé, mint egy kutyát.
A csípő visszaereskedett, a gazda pedig elégedetten megmosolyogta az eb hirtelen engedelmességét. Igen, így már mindjárt jobban tetszett neki. Ezért jutalom jár. A gyertya anyaga durván, előkészítés nélkül törte át az izomgyűrűt, melynek gazdája szájával néma sikolyt formázva vetette hátra fejét."
*Az egyik kedvenc része. Hogy ehhez milyen szép emlékek társulnak. Hhrm. Mindenesetre dolga végeztével összecsukja a könyvet, és visszaadja Alainnek.*
- Erősen BDSM központú szöveg. *Ügyel arra, hogy ne mondjon konkrét véleményt.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-08, 23:32

*Szakad a cérna. Már azon majdnem elkezd megállíthatatlanul röhögni, hogy Heine milyen jól adja a kissé prűd diákot... De amikor Ravenna megszólal, hogy le akarja festeni a jelenetet, meg hogy zavarba hozza "Rosenkraccot", hát az már az utolsó csepp a pohárban. Nem illik ilyesmit diákok előtt? Hát, talán mondjuk a kis házabeli MacMillan előtt nem is tenné, de a jelenlévő közönség tudomása szerint sokkal szabadabb erkölcsi felfogással rendelkezik.
Halkan felröhög... Lucius is tetézi a dolgot azzal, hogy még mindig diáknak hiszi Heinét, aztán a zavarával is rárak egy nagy lapáttal...*
- Ugyan, dehogy... kíváncsinak lenni... egészséges, különösen ebben a korban.
*Még épphogy vissza tudja magát fogni annyira, hogy hangja ne remegjen veszettül a visszafojtott röhögéstől. De aztán elhangzik a végzete Lucius szavai formájában: "Mi a baj, Rosencrantz? Ne mondd, hogy még sosem láttál ilyesmit."
Ez így mindezek után, és annak tudatában, hogy Heine az, aki írta azt a könyvet, a hab a tortán. Alain hangosan kezd el kacagni, olyan jóízűen, hogy ezzel talán egy hónapra letudhatná a nevetésadagját. Olvasni nem olvas tovább, arra nem képes, viszont lehet, hogy a gyerekek legnagyobb meglepetésére Heinéhez tántorog, és mégjobban röhögve nyomja a kezébe a kötetet. Lucius kérdésére csak megcsóválja a fejét. Nem, még nem adja vissza.
Ahogy így áll, egyik kezével Heine vállára támaszkodva, szívből nevetve, olyan benyomást kelt, mintha ő maga is csupán gondtalan diák lenne. Lucius pedig megszívta a gondolatokkal, Alain ugyanis tisztán hallja őket, és bár még mindig röhög, szépen ahhoz a másik necces részhez lapoz, és rábök, egyértelműen arra kérve "Rosencrantzot", hogy olvassa fel az adott bekezdést.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 03:23

*Felvonja a szemöldökét, ő nem settenkedett, normálisan sétált. Ravenna osont, de ez most más lapra tartozik. Már éppen válaszolna rá, amikor meghallja a feltételezést, amit akár készpénznek is vehet. Ennyire már ismeri Alaint, ha már csak megfordul a fejében az ilyesmi, tudvalévő, ez be fog következni.*
-Én is remélem, professzor. ~Ne, azt ne, azt nem élem túl.~ *Vigyorogva pillant Alainre, ha ezt megteszi, akkor legközelebb nem az asztalhoz rejt vért, ez már biztos. Persze ha tényleg elszúrta az egészet, azt mondja, rendben, jogos, viszont az elmúlt egy hónapja erre ment rá, hogy átrágja magát mindenen, ami a témába vág.*
-Mindenkitől szánalmas, professzor. A gyengék védekeznek így. Bár, ravenclawos, belőle még ki is nézem, hogy van annyira szerencsétlen, be is tartsa. *Elgondolkodva pillant Heinére, simán el tudja képzelni, hogy begubózik a szobába és elő sem jön. A kérdésre bólint.*
-Az, nem is kérdés, ám ha nem bánja, akkor... akkor... *Hamar ráébred, nincs értelme a rejtegetésnek, elég csak a másikra pillantania, így végül kelletlenül, de átnyújtja a könyvet. Magában imádkozik, hogy az ne álljon neki olvasgatni, ha lehet. A röhögés sem tetszik neki, hát még az, ahogy ránéz, és az a vigyor... semmi jót nem sejtet.*
~Alain, kérlek, ne, csak hangosan ne. Nem teheted meg velem.~ *Legszívesebben elsüllyedne, amikor a férfi egészen egyszerűen, semmitől sem zavartatva magát simán ismerteti a többiekkel, éppen hol tart a könyvben. Ledermed, és nyakig vörösen fordul Alain felé, amikor jön a még kínosabb kérdés. Ezt nem hiszi el, tényleg nem.*
-Csak... kíváncsi voltam. Ez is baj? ~Nem, én csak... de.~ *Nem fordul vissza, érzi, hogy nagyobb zavarban van, mint bárki más. Nem látja Heinét, talán jobb is. Hazudni meg sosem tudott, ez az ő baja. Kellett neki megjelölnie, hol tart, ha ez nincs, akkor talán az elején nyitja ki, bár Alain? Kizárt. Akkor is rátalált volna arra a részre, amit éppen olvasott. Heine köhögése az, ami még zavaróbb, és ugyan még mindig nem fordul meg, de nem bírja ki, hogy ne fűzzön hozzá valamit.*
-Mi a baj, Rosencrantz? Ne mondd, hogy még sosem láttál ilyesmit. *Ha tudná... lehet, most mély hallgatásba burkolózott volna. Arról pedig nem tehet, hogy kedveli a bilincset, bár azt azért nem igazán szándékozott a nyilvánosság elé tárni, hogy talált egy pornográf művet, amit érdeklődve kezdett el olvasni. Ha látná, hogy Heine milyen "zavarban van", akkor lehet, kicsit magabiztosabb lenne, de Alain vigyorgása, és Ravenna megszólalása nem segít rajta.*
-Kösz, Kicsim, örülök, ha te is észrevetted. *Felsóhajt, mereven maga elé bámul, alig várja, hogy elrejthesse a könyvet, már ha Alain nem olvasgat tovább. Van ott nem egy érdekesség, és ez még a finomabb változat volt, ami említésre került.*
-El akarod olvasni te is, Rav? *Próbál terelni, holott tudja, a lány mire céloz, viszont most nem áll a helyzet magaslatán, pláne nem egy ravenclawos előtt, aki most már azt is tudja, miket nézeget ráérő szabadidejében. Gáz.*
-Visszaadná, professzor? ~Szeretlek titeket, komolyan mondom. Amikor már azt hiszem, nem tudtok olyat mondani, amitől elvörösödnék, mindig megoldjátok.~ *Kínjában a könyv felé nyújtja a kezét, remélve, visszakapja, és nem kerül sor újabb részletek ismertetésére. Azt tényleg nem élné túl, hiszen az sokkal kényesebb, mint amit Alain most volt kedves hangosan a többiek elé tárni.*
~Csak ne olvassa tovább, a másik az jóval neccesebb.~ *Jelenleg arról is elfeledkezik, hogy ezt rajta kívül még ketten is értik, annyira azzal van elfoglalva, hogy végre nála legyen a könyv. Nem hiányzik neki, hogy Heine újabb bekezdéseket ismerjen meg. Ha már lebukott, akkor lebukott, majd kimagyarázza azzal, hogy érdeklődő ezen a területen. Persze azok előtt, akik előtt tudja, mert Alain előtt nem fogja soha kimosni magát, ez egészen biztos, bár lehet, már nem is akarja.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 03:00

*Lehet, hogy mocsok dolog, hogy a két pasas közti viszont taglalja, ráadásul idegen előtt, de nem tehet róla, hogy tetszik neki a helyzet, az meg főleg, hogy kedvese mennyire zavarba tud jönni emiatt.*
Igen, teljesen nyilvánvaló. Csak a vak nem látja!
*Jól látja, hogy Alain szája sarka megrándul a megjegyzésére, de nem szól semmit, csak pajkosan kacsint egyet. Most ő tart ott, hogy majdnem felröhög. Hiába, Ravi kedves lány, és a két fiút meg különösképp imádja - szívatni.*
Settenkedtünk, persze, mert még új ez a hely, és még mindig el szoktam tévedni, és nem akartam Rosenkraccot zavarni az olvasásban.
*Vagy valami ilyesmi neve van, ő művész, már az is eredmény, ha az elejét megjegyzi. Luciusra aggódva néz, mikor Alain az újraírást forszírozza. Szegény, eddig is nyűgös volt, most pedig egészen biztosan ki fog akadni. Csak nyugtatóan mosolyog, és a kezét a vállára helyezi.
Jól ismeri Alaint, így nem is csodálkozik, hogy megszerzi a könyvet Luciustól. Most nem hősködik, és veti magát Mestere elé, hogy márpedig adja vissza jogos tulajdonosának, hiszen talán még Alainnél is kíváncsibb, és mindenképp szeretné tudni, mi az, amit előlük rejteget.*
Most miért nevetsz?
*Észre sem veszi, hogy tegezésbe vált, és legszívesebben elszedné a könyvet, de szerencsére felolvasás következik. Tátott szájjal figyel, hiszen kedvére való dolgokat hall. A bilincsekért nem csak Lucius, de ő is odáig van már egy ideje, így szinte miden szót megjegyez. Ahogy a kérdés elhangzik a fejében, önkéntelenül is kicsúszik a száján.*
-Ugye majd lefesthetem?
*Eddig csak a történettel volt elfoglalva, de érzékeny kis lelke felfigyel arra, hogy Heine mennyire kínosan érzi magát. Legalábbis még nem kukkantott be a kis buksijába, hogy körbenézzen, hiszen Rav nem szeret ilyet tenni, úgyhogy teljesen bedőlt a színjátéknak.*
Na de Alain... szegény Rosenkraccot teljesen zavarba hozod! Nem illik a diákok előtt ilyeneket felolvasni! Ez erkölcstelen!
*Ez utóbbin már ő is felnevet, hiszen az mostanában tényleg sokat változott nem csak Lucius, de az ő ízlése is.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 02:44

- Az biztos, hogy nem fogunk unatkozni.
*Kezeit összefonja maga előtt, úgy nézi a lezajló jelenetet. Igyekszik rezignált maradni, máskülönben lehet elnevetné magát, és az nem venné ki jól.. elvégre a szerepéből sosem esik ki. Vagy nem eshet. Nem mintha bármi kényszerítené rá, de... nagyon szórakoztató látni, hogy milyen félrevezethetőek az emberek. Lehet, hogy a másik háromnak nem, de neki szüksége van fényforrásra szóval továbbra is maga mellett "lebegteti" a fénygömböt, ami elég erős ahhoz, hogy bevilágítsa a folyosót. Ugyan nem valami erősen, de azért sokat nyer vele. Szeret tisztán látni. Még azzal az egy szabad szemével is.*
~Heh, de arcátlan kölyök. No mindegy, nem mintha én jobb lettem volna.~
*Sigh. Jó, akkor most tűnjünk megbántottnak. Megbántott.. Megbántott.. óó, megvan. Szája sarka egy kicsit lejjebb ereszkedik, és szinte jól láthatóan lekonyul a gúnyos megjegyzéstől. (Azért egy olyan jelenetet, mint Mikhaela, akkor se tudna lerendezni, ha erőltetné).
Na. Könyv. Az az ő szakterülete, mostmár őt is kezdi érdekelni, hogy mit olvas. Szemöldöke feljebb szökik, és már várja, hogy a srác mikor adja ki a kezei közül, hogy szemet vethessen a borítóra.*
~Vajon Sade márki?~
*Aztán megpillantja. A szája széle megrándul, de ezt egy ásítással próbálja leplezni.*
~Hát majdnem.~
*Azért amikor Alain is felröhög, majdnem szakad a cérna, de nem. Nem szabad. Megembereli magát, és visszavedlik szégyenlősbe. Sőt, olyan profin csinálja, hogy a felolvasásnál még sikerül el is pirulnia, és nagyon zavartan pislogni a folyosó más részeibe, de oda nem ahol a másik három áll. Rendkívül frusztáltnak tűnik, mint aki bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt.
A "határozott ízlés" említésére viszont már tényleg felköhög (még időben leplezi köhögéssel a röhögést). Ezt akár a gyerekek betudhatják annak hogy borzasztóan zavarban van.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 02:30

*Igen, lehetne azt mondani, hogy Heine Ravenclawos... kábé úgy, ahogy Alain is az. Na de még nem jött el az ideje a leleplezésnek. A rögöhést egyelőre profin kordában tartja, pedig nem egy olyan dolog hangzik el, amin majdnem felhorkant.*
- Remélem is, Mr. Rosencrantz. A fejére valóban szüksége lesz, és nem mindegyik tanár ilyen elnéző, mint én.
*Ravenna megjegyzésén megrándul a szája sarka... egy pillanatra úgy érzi magát mint egy kettős ügynök. A gyerekek előtt is színézkedik, Heine elől is rengeteg mindent titkol, amit meg csak a két kölyök tud.*
- Nos, ha nem is randevúztak, az a tény nem változik, hogy a folyosókon settenkedtek takarodó után.
*Luciusra már vigyorogva néz. Még jó, hogy ezt akkor is megtenné, ha nem épp dupla szerepkört játszana.*
- Ebben az esetben nagyon remélem, hogy megfelelő munkát végzett, Mr. Malfoy. Semmiképp sem akarnám, hogy mégegyszer meg kelljen írnia az egészet, ha esetleg nem nyeri el tetszésemet a házi feladata.
*Hangneméből ítélve viszont nagyon is élvezné, ha ilyen módon kiszúrhatna a sráccal. Az asztalából kispriccoló vérért még mindig nem állt bosszút...*
- Nos, magától talán tényleg szánalmas kifogás lenne, Mr. Malfoy, tekintve, hogy úgyis előfordulna még máskor is. De talán más diákok komolyan gondolják, ha valamire azt mondják, hogy többet nem fordul elő.
*Felemás szemei csillogásából ítélve remekül szórakozik.*
- Beteg elme? Nocsak. Meglep, hogy jóval a takarodó után is hajlandó olyan művet olvasni, melyet olyasvalaki írt, akit hallhatóan nem tart nagy becsben. Roppantul kíváncsivá tett. Megengedi?
*Kedélyesen Lucius felé nyújtja a kezét, fennhagyva a látszatot, hogy vissza lehet utasítani a kérését... pedig nem lehet. Lehet hogy a remény hal meg utoljára, de sajnos most Lucius jobban jár, ha előbb adja oda a könyvet, mint utóbb. Alain úgyis eléri, hogy az ő kezében kössön ki a kötet, úgyhogy teljesen fölösleges ellenkezni.
Mikor megkapja amit akart, először a borítóra vet egy pillantást... és felröhög. A gyerekek maximum azt hihetik, hogy ismeri, esetleg olvasta a könyvet. Ha tudnák...
Alain ellenáll a késztetésnek, hogy rávigyorogjon Heinére - az esetleg lebuktathatná. Helyette inkább lazán felüti a kötetet a könyvjelzőnél.*
- Hmm.... érdekes.
*Felhúzott szemöldökkel néz Luciusra, szája szélén ördögi mosollyal... és a fiúban tudatosulhat, hogy nem, Alain nem fog megkegyelmezni. A felemás tekintet démoni villogással siklik vissza a megjelölt oldalra, véletlenszerűen kiválasztva egy sort.*
- "... a bilincsek már kidörzsölték a csuklóit, hátát felsértette a hideg és durva kőfal, de mindez a legkevésbé sem érdekelte. Lábával átkulcsolta az ifősebb férfi csípőjét, hogy még mélyebben magában érezhesse a kemény férfiasságot. A másik önelégülten vigyorogva, keményen lökte előre csípőjét, teljesítve foglya kimondatlan kérdését. A fiatal fiú szájáról egy kéjes sikoly szakadt fel.
- Ejnye.. halkabban... zavarod a többi fogoly nyugalmát."
*Nem úgy tűnik, mint aki zavarba jön az olvasottaktól. Hangja végig nyugodt és dallamos*
- A könyvválasztása igazán határozott ízlésre vall, Mr. Malfoy...
*A következő gondolatok csak a két gyerek fejében csendülnek fel Alain ismerős hangján.*
~Csak nem így akarsz ötleteket adni, Lucius?~

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 01:49

-Nem randevúztam, professzor. Bár ha azt nézem, mégis. Az asztronómia leckémmel, amit napok óta írtam és ma fejeztem be, miután az is roppant egyszerű volt, és csak a fél könyvtárat kellett feltúrnom hozzá. *Összenőtt a jegyzeteivel, nem tehetett jobbat, hiszen a határidő nagy úr. Felsóhajt, a keresetlen szavakat már ellőtte akkor, most már nem ismétli meg.*
-Igazán örülök neki, így nem kell elmondanom, ha érzi is. Philter... Philtert ne. Az az érzésem, jobb, ha mostanában nem kerülök a szeme elé. *Egy vigyor suhan át az arcán, mintha ott sem lett volna. Ráadásul miután volt olyan kedves, és az egyik fiola mellé még megjegyzést is fűzött Philternek, kerüli a hvh-t, mert amit ezért is kapni fog, azt nem teszi zsebre. Heinét méregeti tovább, már leszokott arról, hogy elpirulgasson mindenen.*
-Többet nem fordul elő... istenem, ez szánalmas. Miért nem mondod azt, bocs, benéztem, ez van. Gyerekes vagy. *Mondja ő, és persze elröhögi magát.*
-Kicsim, nagyon kedvelem professzort, főleg, amikor olyan feladatokat ad, mint most. Nem elég nyilvánvaló? *Ravennára pillant, ez egy nagyon szemét kérdés volt, főleg így Heine előtt. Mit olvas? esze ágában sincs megmondani.*
-Csupán egy könyvet, egy beteg elmétől. *Rejtve tartja a szóban forgó tárgyat, elő nem veszi, még lebukik, hogy pornográf dolgokkal szórakoztatja magát. Bevágja az ártatlan pofát, és nagyon reméli, hogy senki nem tulajdonítja el tőle.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 01:27

*Csak magában mulat azon, hogy Lucius pipa lett amiatt, hogy Alain bebuktatta őket. Remekül szórakozik most is, hiszen a kis drága annyira morcos tud lenni, hogy azt öröm nézni. Egyszerűen imádja ilyenkor, úgyhogy most is szerelmes pillantásokat lövell felé.*
Viszont én tudom, hogy mennyire kedveled Benoit professzort!
*Felvihog, hiszen se nem vak, se nem süket, és nem csak lát dolgokat, hanem meg is örökíti. Kedvese meg jobban teszi, ha legközelebb meggondolja, mit is mond.*
Mit olvasol?
*Nem, ő nem Lucius ellensége, egyszerűen csak kíváncsi, hogy mi az, amit ennyire dugdosni kell még akár előle is. Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy meglesse, mi lapul a fiú háta mögött. Persze a beszóláshoz is hozzá kell még fűznie valamit, hiszen ne is ő lenne, ha csendben maradna, így kedvesen mosolyog Heinére.*
Hogy kitaláltam, hogy melyik házba jársz! Viszont a professzornál nem olyan vészes egy büntetőmunka. Mondhatni ki lehet bírni. Majd jössz velünk, nekünk mindig van valami a rovásunkon, így nem fog unatkozni egyikőnk sem.
*Hiába nem osztották még ki a feladatokat, ő már gondolatban megint dolgozatot javít. Bár azzal azóta, hogy tönkrevágták szinte az egészet, már nem büntetik őket. A dorgálásra lesunyja a fejét, majd eljátssza a megszeppent kislányt.*
... de mi nem is randiztunk, épp csak jött szembe Lucius, és összefutottunk. Már vissza akartam menni! Komoly, nem hazudok! Igen, hatalmas szerencse, el sem tudjuk mondani, mekkora!
*Régen pedig csípte Philtert, Berdával versenyt ájuldoztak az óráin, de mióta itt van neki Lucius... meg egy kicsit Alain is, már rá sem néz a morcos tanerőre.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 01:22

*Ravenna szavaira csak nagyon, nagyon nehezen állja meg, hogy ne röhögje el magát. Nadekérem. Született színésztehetségről van itt szó (sokak szerint hasadt személyiségről, de azok sajnálatos módon tévednek). Szóval megtartja azt az állapotot, amibe belepasszírozta magát. Feltápászkodik a székből, és kényelmesen elnyújtózik. Így már látszik, hogy egész magas, és ugyan vékony alkatú, de a szövet alatt nem csak csont és bőr van (meg nem is háj, a félreértések elkerülése végett).*
- Ahm. Ravenclawos.. mondhatjuk úgy is, igen.
*Bólint rá. Azt leszűri magában, hogy a két diáknak nem először lehet összetűzésse Alainnel, mert elég összeszokottnak tűnik ez a kis vita. Aham. Ezt feljegyezte. Megpaskolja a zsebét, hogy nála van-e a küldemény, és elégedetten konstatálja, hogy akkor ezt majd később oda is adhatja a kollegának.*
- Azt hiszem egyet kell értenem, nagy szerencsém van a professzorral. *Csak befelé vigyorogni Heine, csak befelé.* .. Főleg mivel a fejemre azért még szükségem lesz a jövőben.
*A méregetésre legszívesebben szenvtelenül visszanézne egész addig, míg kettejük közül Lucius jön jobban zavarba, vagy ő kezdi kényelmetlennek találni a bámulást, de most ez nem annak az ideje, így inkább csak félrenéz. És közben rendkívül büszke magára, hogy ilyen precízen betanulta a szolid-ember karakterét.*
- Sajnálom, de a szoba olyan szűkösnek tűnik egy ilyen kései órán, ha az embernek csak az olvasás áll rendelkezésére.
~Közvetlenül azután a hatodikos diáklány után, aki... khm..~
- De többet nem fordul elő, professzor úr.

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 01:09

*Naná, hogy veszi a lapot... elvégre anno ő is elkövette azt a hibát, amit most a diákok, egyértelműen tudja, hogy miről van szó, és milyen szerepet kell játszania.*
- Hát igen, szokása meglepően gyorsan szaladni, főleg ha nem figyel az ember.
*Hangja még mindig könnyed, de homlokát tanárhoz méltóan összeráncolja kissé.*
- Azt hiszem fölösleges emlékeztetnem rá önöket, hogy a helyszínváltozástól függetlenül nincsenek egyértelműen biztonságban. Ezért talán okosabb lenne, ha Mr. Rosencrantz nem a folyosón olvasna ilyen későn, Mr. Malfoy és Miss Wayne pedig alkalmasabb helyet is találhatna a randevúra, mondjuk a kijelölt körletükben.
*Dorgál, persze, elvégre az a dolga, de még mindig nem úgy néz ki mint aki mindjárt büntetőmunkát oszt.*
- Ugyan, ne fáradjon, Mr. Malfoy. Tudom úgy is, ha nem mondja.
*Megenged magának egy halvány vigyort. Gyakorlatilag a szavai semmit nem jelentenek a nagytöbbségnek. Csak Lucius és Ravenna érthetik, hogy mi van a sorok között.*
- Szerencséjük, hogy velem futottak össze, és nem Philter professzorral, nem igaz?

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 00:45

*Figyeli a becserkészést, és bármennyire éhes is, nem előz be. Eleve még rémlik neki, hogy talán iskolában ezt nem lehet, bár most változott a helyzet, azért még tartja magát. Talált egy érdekes részt a könyveb, és még mindig állatnak tartja az írót, abba próbál meg beazonosítani másokat. Még jó, hogy nem mondja ki hangosan, csak éppen gondolja. Egészen addig, amíg Alain van olyan kedves és lebuktatja őket.*
-El nem tudom mondani, mennyire kedvelem, Benoit professzor. Önnel élmény lenne egy bújócskázás is. *Nem ideges, á dehogy, miért lenne az? Ravenna próbálkozása máris kudarcba fullad.*
-Te sem vagy semmi, kapásból szabályszegéssel kezdesz. Az egyetlen mázlid az lehet, hogy a professzor nem mindig harapja le a fejedet. *Tűzi Heine felé, az olvasott könyvet azt a háta mögé rejti. Nem kell mindenkinek látnia, mit tanulmányozott éppen. Ravennára már vigyorog, így járt. Neki eszébe sem jutott, hogy a lány nem vadászik, hanem a szobába próbál visszaosonni.*
-Szia, Kicsim! Éppen a... mit tudom én, mi az ott. Valami teremből jövök. Befejeztem a házimat, amibe majdnem beleőszültem, mert olyan kis könnyed volt. *Nem mosolyog Heinére, méregeti. Alainre most pipa, mert leleplezte őket, igaz, ő nem osont, normálisan közlekedett, és épp egy bilincses történetnél tartott.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 00:35

*Egy ideig működik a fal mellett sunnyogás, és egyre közelebb jut az ismeretlenhez, és már épp dörzsölné össze gondolatban a mancsát, hogy mennyire jól sikerült neki az osonás, mikor Alain hangját hallja. ~Ezt nem hiszem el, pedig már majdnem visszajutottam a szobánkba... és még csak meg sem kajoltam volna ezt a kis nyiszlett pasast~.*
Szép estét professzor!
*Mivel ma megint eléggé szórakozott, és ugye társaságban vannak, így magázza Alaint, h iszen nem akarja, hogy a többiek kinézzék amiatt, mert egy tanárral közelebbi kapcsolatot ápol. Luciust csak később veszi észre, de máris suhan felé egy csókra.*
Szia drága! Merre jártál?
*Mivel már mindenkit üdvözölt, ezért szégyellősen néz az ismeretlenre. Egyelőre nem megy közel, csak Lucius mellől pislog rá félénken, de kíváncsian.*
Jajj, bocsi, neked még nem is köszöntem! Szia! Te új vagy itt? Gondolom Ravenclaw-os vagy, ha ilyen jól ismered a házvezetőt...
*Ó, hát ő mindig belesétál az ilyesmibe, meg sem fordul a fejében, hogy esetleg nem diákkal áll szemben, tehát bűbájosan csacsog, és mosolyog.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 00:25

*Ravennának tulajdonképpen nem is lenne nagy szüksége szerencsére, mivel Heine olyannyira elmerül aktuális olvasmányába, hogy valószínűleg az se tűnne fel neki, ha leejtenének mellette egy zongorát. Ha a kölykök tudnának az új tanárról (bár már eléggé híre ment a fiatal férfinak) akkor sem biztos, hogy elsőre rájönnének, hogy ő az, elvégre.. majdhogynem egykorúnak tűnik velük, főleg ha ilyen lazán öltözködik. Az, hogy a lumor által generált kis fénygömböt mi tartja a levegőben az rejtély, de azért egyértelműen kényelmesebb lehet így olvasni. És ímmel-ámmal még össze is futhat egy-két szabályszegő diákkal. A szabályszegő keménymagot már egész jól ismeri.
Csak Alain hangjára figyel fel, és a többesszámra. Áh. Szóval így elbambult volna? Szégyenletes. Felpillant, és visszafojt egy sunyi mosolyt, helyette egy meglepett, szégyenlős arckifejezés rajzolódik ki vonásain.*
- Ah.. Ó, elnézést, hogy elszaladt az idő.
*Zavart, halovány mosoly, és tényleg meg nem mondaná az ember, hogy tanár. Simán diáknak titulálja bárki. Főleg, mert most még rá is játszik a rajtakapott szerepére. Remélhetőleg Alain érti a célzást. Ravennára pillant, hiszen ő van közelebb, és villant felé is, egy nem túl magabiztos, de bátorító mosolyt, amiből pár másodperccel később Luciusnak is kijut.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-04, 00:14

*Nagyot sóhajtva dörzsöli meg orrnyergét miközben a folyosó egyik távolabbi szakaszán lépked, szája sarka pedig felfelé rándul. Valószínűleg azért is képes a maximum fél órával elhangzott beszélgetés némely részét viccesnek tartani, és azon mosolyogni, mert azért az árnyak meg a torony hiánya az ő hangulatát is jelentősen emeli. Még akkor is, ha rajta anno nem volt nagy hatása a melankóliának.
A mai megbeszélése Kallikratossal kellemesebb volt a szokásosnál. A Mester kimondottan jókedvű volt, ki tudja miért. Alain kétli hogy azért, mert mostmár kábé egy perc vámpírsétányira van csak tőle mon amourja, bár ki tudja, hogy néha mi jár az albínó fejében.
Persze be kellett számolnia az új iskoláról, de nem úgy tűnt, mintha Kallikratost különösebben érdekelné a dolog azon kívül, hogy poénból felvetett egy pár nevet szegény névtelen Ideiglenes Iskolának. Kokkinos kai Aspros Akadémia, a Halál Katlanja Akadémia... Bloody Maryről, sőt, saját magáról is el akarta nevezni. Végül annyiban maradtak, hogy igen, tényleg a Kallikratos Akadimia a legjobban csengő név, és ha esetleg túl hamar vissza kell költözniük a Hogwartsba, akkor majd elintézik, hogy valami mást nevezzenek el így.
Kacag magában még egy sort ezen, aztán félreteszi a témát, és gyors mentálcsekket futtat végig a kastélyon, hogy aztán ismét felsóhajtson, és megcsóválja a fejét. Hányszor kell még mondania, hogy az iskolában tilos a vadászat? Vámpír-tempóval, de nem különösebben őrülten indul meg a gyerekek felé, hogy még időben megakadályozza kollégájának lecsapolását. A folyosó másik kanyarulata előtt fékez le, és úgy fordul be, hogy így mindenkivel szembe kerüljön.*
- Szervusztok!
*Hangosan és kedélyesen köszön, direkt kihangsúlyozva a többesszámot, hogy ezzel minden sunnyogásnak keresztbe tegyen.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-03, 23:23

*Érdekes könyvet talált, azt olvasgatja éppen, van ebben minden, de legfőképp egyeseknek arcpirító részek. Ő viszont nem az a típus, aki ha magában van, akkor ezt megtenné.*
-Mekkora egy állat... kíváncsi lennék rá, ezt mind kipróbálta vajon, vagy csak álmodozik róla? *Jó kérdései vannak, majd egyszer megkeresi az írót is, hogy megtudakolja tőle, ennyire őrült, vagy ennyire szerencsétlen? Felpillant, látja Ravennát a fal mellett elosonni, így nem szólal meg, ne bukjon le az üldögélő előtt.*
~Tuti új gyerek, rá van írva. Nem slytherines, az is, innentől kezdve nem érdekes.~ *Elvigyorodik, és megáll, távolabbról szemléli az eseményeket. Egyelőre.*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-03, 23:19

*A sok új ingertől teljesen el van telve, így mint egy lelkes kiskutya, rohangászik a folyosókon. Hiába van itt már lassan két hete, minden nap tartogat számára valami újat. Vidáman szimatol a levegőbe, és igencsak ráférne már egy vadászat, mert a műkaja már nagyon unalmas. Most is épp felesleges energiáit vezeti le a szaladgálással, és sóvárogva gondol a Tiltott Rengetegre. ~Azért a suliban mégis jobb volt, mert ha megéheztem, ki lehetett lógni, itt meg ha kimegyek az utcára, Alaine leordítja a fejemet.~ Sóhajt egy nagyot, és ahogy meglátja az öldögélő ismeretlent, megtorpan, majd szép lassan közelít. Amilyen kis bamba, hozzá még nem jutott el a hír, hogy van új mágusirodalom tanáruk. ~Ha mázlim van, észre sem vesz, és simán el tudok sunnyogni a fal mellett.~*

Tárgy: Re: Folyosók 2010-01-03, 23:04

*Sokkalta jobb hangulatban üldögél idekint Oscar Wilde-ot olvasgatva, mint ahogy a kastélyban tette. Nem csoda. Egy rohadtul lehangoló, ormótlan torony mindenkinek a kedvét elvenné az élettől.
DE most ez a környezetváltozás sokat dobott rajt. Főleg azért, mert London igazán otthonos, elvégre ha nem is itt nőtt fel, de a tanárképzőt itt végezte el, szóval az elmúlt pár évben tulajdonképpen itt élt. Él. Még mindig megvan az albérlete. Egyszerű farmert, és fekete inget visel, bal kezén mint mindig, fekete ujjatlan, a jobb szemén pedig a szokásos szemfedő. Egyik lábát átveti a másikon, míg felkönyököl a karfára, állát pedig az öklén támasztja meg. Végre. Igaz a kastélyt nem lehet pótolni, de a sokkal oldottabb az ő hangulata is most, hogy távolabb került attól az idegesítő építménytől.
Bár meglehetősen inspiráló, lehet beleírja majd valamelyik könyvébe.*

Tárgy: Folyosók 2010-01-03, 22:51

Folyosók