Tantermek

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-12, 00:21

{BIT tanterem}

*Sajnos ebben igazat kell adnia Philternek, hiszen nagyképűség nélkül mondhatja, tényleg nem hülye, ezt az eredményei is mutatják. az más kérdés, hogy letegezte, ami azt jelenti, hogy vagy ideges, vagy azért nem rühelli annyira. Bólint, ebben egyetértenek, ha lehet, ő is a tőmondatokat választja inkább.*
-Nem vártam dicséretet, professzor, sosem próbálkoztam volna olyannal, ami szerepel bármelyik tananyagban. *Akkor neki sem látott volna az egésznek, igaz, akkor nem is slytherines lenne. Philtertől már az is dicséretnek számít, hogy rá nézve tekintette volna szégyennek, ha azonnal kideríti, ő volt a kedves küldő.*
-Havonta kettő? Értettem. *A mérgekkel nincs baja, csak az ezüstöt kell kerülnie, a többit túléli. Már csak az a kérdés, hogyan teszteli le az ellenmérgeket? Tényleg nem lesz egy nyugodt perce sem, vagy dolgozni fog és kutatni, vagy órákra készülni, és ki tudja, Alain mivel színesíti a repertoárt?*
-Ezt is megoldom, ahogy kéri. *Az szép baleset lesz, mert ha megemel egy papírt, tuti, hogy valami törik. Más módszerhez kell folyamodnia, és bizony, varázslattal fogja megoldani. Az üvegeket fogja kiemelni lassan, egyesével, és ha azok biztonságban vannak, csak után nyúl a papírokhoz. Jegyzetek kilőve... de valamit ki fog találni, ha nem most, majd később.*
-Vacsorázni kimehetek? Más kérdésem nincs, professzor, jó éjt. *Persze nem állja meg, hogy ezt ne kérdezze meg, neki lételeme, hogy vérhez jusson, pláne, hogy otthon már nem volt rá ideje. Nekilát a rendszerezésnek, elsőként a dobozokat készíti elő, aztán folyamodik trükkhöz, hogy a fiolák épségben megússzák a dolgot.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 23:55

[Bit tanterem]

-Értetlen vagy, de nem hülye!
*Ez tőle akár még dicséretnek is számítana, ha közben nem lenne cefetül dühös. A mosolya rángásba torzul, s grimasszá válik, a hangja hasít, mint a penge, bár még mindig csak suttog. Távol áll tőle, hogy felemelje a hangját. *
-A jó segéd ismérve, hogy sokat tud és keveset kérdez! Nem bírom a locsogást!
*Ezt akár mindkettejük nevében is kijelenthetné, hiszen ezen a téren nem különböznek egymástól. Igazat adnak annak a mondásnak, hogy sok beszédnek sok az alja. Különben sincs idejük a felesleges csevejre, hiszen mindketten szívesebben foglalkoznak a kutatásaikkal.*
-Ugye nem várja tőlem, hogy pusztán azért dicsérjem meg, hogy nem elsős tanagyaggal próbálkozott átverni engem?! Az igazi szégyen lett volna magára nézve, ha azonnal lebukik!
*Naná, hogy nem megy bele abba, hogy a segédje legyen egy csökkent értelmű apuci kedvence. Még az sem érdekelte volna, ha a kedves papa maga az Alvilág Ura. Igazából egyáltalán nem arra gondolt, hogy Malfoy majd a saját dolgát kutyulja a kísérleteihez, azt hitte, ennyi esze azért van, hogy ez fel sem merül benne, hiszen ez esetben meghalna. Az ő fogalomtárában minden dolog kontárkodásnak számít, amit nem maga végez, tehát a tanítás is beletartozik, amit a fiú fog helyette elvégezni.*
-Ajánlom is, mert ez esetben az életével játszik. Egyébként jó, hogy így említi a találmányokat. Havonta egy újdonsággal elő kell rukkolnia. Részletesen kidolgozva, tesztelve kérem. Azt sem bánom, ha kicsit elkalandozik a mérgek területén. Természetesen az ellenszert is kérem.
*Lehet, be fog újítani, és lesz néhány elejtett tanácsa, hogy a fiú fejlődjön is mellette. Mivel így kitalálta neki a mérgeket, ellenméreggel együtt, gyakorlatilag havi két új bájitallal kell előállnia Luciusnak.*
-Nem érdekelnek a módszerei, csak a végeredmény. Mindennek sértetlenül kell visszaérnie a helyére.
*Ami eleve érdekes lesz, hiszen kicsit besegített az előbb a nagy kapkodással. Szinte 100%, hogy ki fog borulni néhány üvegcse, és összetörik néhány fiola, ha mégsem, akkor Lucius nem egyszerűen mázlista, hanem egy jós, aki arra is képes, hogy megelőzze a katasztrófát.*
-Bármire is gondolt, felejtse el! A jegyzeteim pótolhatatlanok, ha bajuk esik, nem állok jót magamért!
*Nagyon jól látja azt az elnyomott mosolyt, ugyanis a fiút a szeme árulta el. Mivel ő már álmos, és kiosztotta a munkát, így mint aki jól végezte a dolgát, megropogtatja a kezét, és felsőbbrendűségének teljes tudatában közli.*
-Nos, én mára végeztem! A feladataival tisztában van, remélem kérdés nincs! Ideje távozom! Jó éjt!
*Azzal elindul az ajtó felé, s hacsak Lucius nem állítja meg, kisétál a teremből.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 23:29

{BIT tanterem}

-Muszáj, professzor, mivel mint említette, értetlen tacskó vagyok, és nem szeretném félreérteni. Nem, nem szokásom, csak ismerem önt, általában mindent azonnal kiderít, de itt késlekedett, ezért bátorkodtam kijelenteni, hogy nem volt olyan egyszerű azért. *Slytherines, de nem esik át a ló túloldalára, mégis jól esett neki, hogy Philter megküzdött a küldeményével. Tanult valamit a 7 év alatt, egyértelmű.*
-Nem fogok belekontárkodni, ha ettől tart, tudja, hogy a saját kísérleteimen dolgozom. *Azért ő sem hülye, tudja, ha annyira idióta lenne, és annyira nem tudna semmit, Philter az életben nem ment volna bele abba, hogy itt maradhasson.*
-Kipárnázzam a dobozokat, hogy ne essen baja az üvegeknek? *Nem vitázik, kénytelen lesz megcsinálni, szisztematikusan bepakolni, különben máris mehet haza.*
-A jegyzeteire külön gondom lesz, professzor. *Lenyel egy vigyort, már amennyire lehetséges, csak azért, mert felnőttnek számít, hát hogyne. Legszívesebben az egészet összekeverné, bár lehet, elég egy papírt is odébb tenni, hogy ezzel megzavarja Philtert, de az most végzetes hiba lenne. Előtte az éjszaka, és lehet, nem is végez ezzel a kuplerájjal.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 23:01

[Bit terem]

*Tudja, hogy ez már a perverzió határát súrolja, de hihetetlenül élvezi, ha más szenved. A mosolya őszinte, és kárörvendő, ahogy a fiúra emeli tekintetét.*
-Mégis mi másra gondolnék?! Muszáj folyton visszakérdeznie?! Vagy szeret úgy tenni, mintha félkegyelmű lenne?! Értetlen tacskó! Még kérkedik is? Rettenetesen nehéz dolgom volt!
*Teljesen zakkant a srác, ezt ennyiből le is szűrte. Az viszont bosszantja, hogy Phil tényleg sokat tökölt a nyomozással, és nem buktatta le őt egyből. A tisztelet egy halvány szikrája csillan fel a szemében, úgyhogy gyorsan el is fordul, le ne bukjon. Végtére ő is slytherines volt, tudja milyen a csínytevés.*
-Mégis, mi másért mentem volna bele, hogy egy zöldfülű belekontárkodjon a dolgomba?! Ebben meg ne legyen teljesen biztos!
*Arcán a szokásos Philes mosoly terül szét, a hangja negédes, akár egy csecsemőhöz gügyögne.*
-Látom, felfogta! Remélem, a gyakorlatban is menni fog. Amint a legapróbb mulasztáson kapom, repülni fog! Nos, most viszont amiért hívattam, az a pakolás. Gondolom, tud róla, hogy visszaköltözünk az iskolába. Nos, mindent, de az utolsó üvegcsét is ugyan arra a helyre kérem tenni, mint ahol előzőleg volt.
*Kicsit bekavart, bár, ha rákérdeznének, letagadná az egészet. Sátáni vigyorral a képén - igen, kicsit kibújt belőle a valódi énje - a szétdúlt iratokra mutat.*
-A jegyzeteimről se feledkezzen meg. Azt magam akartam intézni, de valaki szórakozott a fiókokkal, így kiborult, és összekeveredett mind. Holnap reggelre minden kerüljön a dobozokba, és legyen menetkész!

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 22:41

{BIT Tanterem}

*A lelkesedése az egeket verdesi, ha nem lenne kötve, és nem az élete múlna ezen az egészen, esze ágában sem lenne itt görcsölni. A fenének hiányzik még minden kísérletének a visszadobása és leszarozása, hiába tudja ésszel, hogy Philter a legjobb, és ha visszaadja, annak oka van.*
-Higgye el, én is, álmaim netovábbja. A tréfára gondol, professzor? Azért ismerje el, megnehezítettem a dolgát. *Mintha egy pillanatra megjelenne egy mosoly a szája sarkában, de lehet, ott sem volt. Arra a húzására rettenetesen büszke, ezt nem sokan merik megengedni maguknak, és még kevesebben vannak azok, akik nem buknak le azonnal.*
-Már értem, miért állt kötélnek ennyire hamar. Egy év... túl fogom élni, utána még vár 1000 legalább. *Messzebb nem megy, azt nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Philter is mit dolgozott a műkaján, hogy ne az iskolát szedjék szét. Nehezen ismeri be, de még tartozik is neki.*
-Igen, professzor, mást amúgy sem tehetek. *Érdekes lesz ez, már előre érzi. Philtert ismerve egy szabad perce nem lesz, és vissza fogja kérni a fogalmazást a fordításokkal együtt, az nem kérdés.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 22:16

[BIT terem]

*Hihetetlenül elégedett. Lucius pont annyira tűnik lelkesnek, mint ahogy várta. Meglakol az alávaló dög, hogy ilyet mert tenni! Szenvedni fog, jobban, mint amikor meghalt, mert az bizonyára csak néhány percig tartott, viszont most rájuk egy teljes év vár. Viszont a gúnyos hangnemet nem hagyhatja figyelmen kívül, így tekintete metsző, mint egy penge, s mosolya olyan negédes, hogy ha bele lehetne kóstolni, akkor bárki ételmérgezést kapna tőle.*
-Reméltem is! Igazából el sem tudja képzelni, mennyire hálás vagyok az ön Atyjának, hogy felhozta ezt az ötletet! Gondolom, emlékszik még a mi kis lezáratlan ügyünkre? Nos, bizonyára az sem kerülte el a figyelmét, hogy a büntetést még nem szabtam ki. Pedig megtörtént. Az elkövetkező évben azt teszi, amit mondok, akkor, amikor mondom, és pontosan úgy, abban a sorrendben, ahogy meghagyom. A tanársegédi munkája kerül mostantól az első helyre. Fontosabb lesz mindennél. Családnál, vérköteléknél, mindennél. Megértette?
*Higgadt nyugalommal beszél, mégis a fiúnak olyan érzése lehet, mintha szavai fojtogatnák őt. Nem emeli fel a hangját, sőt, kifejezetten halkan suttogja el az utolsó mondatokat, de ép elméjű embernek nem lenne mersze belekötni, de még kérdezni sem.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 22:01

{BIT tanterem}

*Kevésbé örül, sőt, egyáltalán nem örül most, mégis kénytelen előadni, már alig várta, hogy itt lehessen. Hogyne, csak rá kell nézni, sosem tudott hazudni, most sem.*
-Jó estét, professzor, szintúgy. *Csípi a fickót, de most nála is kiverte a biztosítékot, a hangja neki is gúnyos. Repes az örömtől, hogy az asztaltól kellett felállnia csak azért, mert Philternek ilyenje volt. A köszöntésre felvonja a szemöldökét, a hvh-ja megőrült. Úgy mondja ezt, mintha most jött volna rá arra, ki az apja. Ráadásul ezt most pont Philter vágja a fejéhez... legszívesebben kifordulna az ajtón és itt lezártnak tekintené az egészet, ám nem teheti meg.*
-Részemről az, hogy egyáltalán maga mellé vett, tovább boldogíthatom a 7 év után. Azt hiszem, remek lesz, alig várom. *Már csak a gúnyos vigyora hiányzik, és tökéletes lenne minden. Kezet nyújt maga is, de most kiakadt. Gyűlöli, ha azért fogadják el, mert az apja az, aki, és itt most ez a helyzet. Tudja, mire számíthat, azért 7 év alatt megszokta már az öreg szórakozásait.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 21:46

[Bit terem]

-Mr Malfoy! Igazán öröm Önt újra látni!
*A hangjából csak úgy csöpög a gúny. Tegnap belelesett fivére emlékeibe, most csak azokba, amik a fiúval kapcsolatosak, így minden fontos információ a birtokában van. Azt is tudja, hogy vámpírral van dolga, a buta kis tréfa meg már tegnap este is megvolt.
Mivel jó színész, így rezzenéstelen arccal mered maga elé, hiába fortyog belülről, és fűti őt a bosszú, hiszen a testvérét rajta kívül más nem bánthatja.
Mikor újra a segédjére emeli tekintetét, már újra az a mosolygó vadállat, mint amilyen Phil szokott lenni. Lassan, méltóságteljesen emelkedik fel a székről, és a fiú mellé sétál, kimért léptekkel, peckesen kihúzott háttal. Luciustól egyetlen lépésre áll meg, és kinyújtja a kezét.*
-Engedje meg, hogy úgy köszöntsem Önt, ahogy az méltó! Ezentúl Ön lesz a jobb kezem, így magára hárul munkám egy része. Remélem, még nem felejtette el, hogy nagyok az elvárásaim! Amúgy igazán örvendek... megtiszteltetés a miniszter fiával együtt dolgozni!
*Szavaival teljesen ellentétes jelentéstartalmat hordoznak a mozdulatai, az arckifejezése, és a hangszíne is. Szinte ordít róla, hogy mennyire becsüli a minisztert - egyszerűen magasról tesz a nyamvadt kis máguskormányra -, és az is nyilvánvaló lehet még annak is, aki nem ismeri őt, hogy Luciust halálra fogja kínozni, miközben arról papol, hogy neki ő mekkora segítsége lesz.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 21:31

{BIT tanterem}

*Kicsit sem ideges, kicsit sem mogorva, nem dehogy, nem elég, hogy korábban kellett kelnie, de hogy még egy rivalló fogadja étkezés közben, az azért sok. Bár gondolhatta volna, hogy Philter mit sem változott két hét alatt, ugyanolyan élő geci, mint volt eddig. Dühösen lép be az ajtón, és indul a termek felé, a kopogása az inkább dörömbölés, láthatóan majd felrobban. Mégis be kell fognia a száját, mert ha elszúrja, akkor repül, egyedül pedig halott. Kérdés, mennyire lesz képes csendben maradni, mert most tajtékzik, és egyáltalán nem közönyös.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-07-11, 21:23

[BIT terem]

*Testvére egyik elegáns, és távolságtartó ruhájába bújt ma reggel, azaz a hőség ellenére is fekete, de rövid ujjú, pamut inget, és szintén fekete vászonnadrágot visel. A hajviseletük szerencsére tökéletesen megegyezik, így azzal nem kellett külön foglalatoskodnia. Mivel még van ideje, így a saját, pörgős tempójában pakol ki a szertárból. Néhány komponens díszeleg már az asztalon, körülöttük üstök, lombikok, s még néhány felismerhetetlen dolog.
Hirtelen ötlettől vezérelve Phil asztalához siet. Kirántja a fiókokat, és az asztalra borogatja a tartalmukat. Mikor végigpillant a káoszon, elégedetten elvigyorodik, és leül a székébe. Magára erőszakolja Phil negédes, és mégis gonosz vigyorát, s karjait összefonva mered az ajtóra.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 05:31

*Nem, még ha álmos is, igazából nem szokott elaludni történeteken. Ha igen, akkor vagy beteg, vagy annak már tényleg valami szörnyen unalmas, semmi irodalmi értékkel nem rendelkező szövegnek kell lennie. Viszont Heinének sikerül megnyugtatnia, és elűzni a riasztó álomképek emlékét, úgyhogy ha majd úgy érzi, hogy képes lenne egyedül is elaludni, szól.
Érdeklődő tekintetét szüntelenül tanárára szegezi, és néha-néha még fel is nevet egy frappánsabb megjegyzésen. Ilyenkor csengő nevetése kitölti az egész termet, de mégsem hangos, egyszerűen csak kellemes.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 05:14

*Olvasás közben néha oldalra pillant Johnra, csak hogy lássa a fiú reakcióit, vagy hogy álmosodik-e. Általában az ilyen szövegeket, mint amilyen Bulgakové, eléggé unni szokták az emberek, de meglepve látja, hogy John cseppet sincs ezzel így, sőt.. Érdeklődve figyel. Halványan elmosolyodik, és lelkesen folytatja a felolvasást. Jó közönséget élvezetes tanítani.*
- Ha szeretnéd, majd kölcsönadom.

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 05:04

*Kissé megint elvörösödik zavarában, hogy így ki lesz emelve a "még ilyen kései órán is" kifejezés. De azért tudja, hogy ha tényleg zavarna, akkor Heine szólna. Legalábbis nagyon reméli, mert tényleg nem akar alkalmatlankodni.
Lelkesen bólint, és mosolyogva figyeli Heinét, ahogy olvas. Arca egy idő után átvált néma ámulatba, és úgy hallgatja a másikat, mintha kisgyerek lenne, és tanára éppen esti mesét olvasna neki.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 04:38

- Csak tessék, szívesen osztom meg a társaságom másokkal. Még ilyen kései órán is.
*Bár némelyik éjszakán nagyon is elfoglalt tud lenni a tanár úr. De még milyen elfoglalt. Na persze a magánéletét azért nem köti senki orrára, csak Alain tud róla és nem is kell másnak.*
- Rendben. Akkor onnan olvasom, ahol épp járok. Még az elején tartok, mert újból kezdtem, szóval nem is leszel annyira lemaradva. Előzménynek legyen elég annyi, hogy Berlioz egy irodalmi társaság főszerkesztője, Hontalan Ivan pedig költő.
*A többit meg majd John kitalálja magától. Nem ostoba kölyök, ki fogja következtetni.*
- "Berlioz folytatta fejtegetéseit: - Nagyon jól és szatirikusan ábrázolod például Jézusnak, Isten fiának a születését, de a dolog csattanója az, hogy Jézus előtt már egy egész sereg istenfia született, mint például a föníciai Adonisz, a fríg Attisz, a perzsa Mitrasz. [...] - Hontalan visszatartotta kínzó csuklását, de csak annál jobban kínozta; Berlioz pedig abban a pillanatban félbeszakította beszédét, mert az idegen hirtelen felállt és elindult feléjük."

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 04:26

*Kicsit babrál a párnájával, zavartan, de aztán halványan mosolyogva felnéz megint.*
- Tudom, már mondtad... de attól még szeretném megköszönni. Mert... jó ilyenkor, hogy nem kell egyedül lennem.
*Nem olyan feledékeny ő, hogy elfelejtse amikor Heine mindig azt mondja, hogy nem kell megköszönnie a dolgot. De ő ennek ellenére köszönetet akar mondani, elvégre tényleg sokat jelent neki a dolog.
A könyvre érdeklődve pillant fel. Olvasott már a mugli történelemről, de emlékei szerint ezt a könyvet még konkrétan nem forgatta. Úgyhogy szemei felcsillannak az ajánlatra, főleg, hogy látja Heine lelkesedését a kötet iránt.*
- Igen, szeretném...

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 04:18

*Nos, igen, azt el kell ismernie, hogy az ő rémálmai valamivel fiatalabbként jöttek elő, de nem akarja ezzel még frusztrálni John-t. A köszönetre csak elnézően sóhajt, mivel már többször is mondta a fiúnak, hogy nem kell megköszönnie, hiszen semmiség, ráadásul házvezető helyettesként ez valamilyen szinten a kötelessége is.*
- Nincs mit, tényleg, nem kell megköszönnöd. Egyébként is szívesen csinálom.
*A kérdést hallva behajtja a könyvet, hogy megmutathassa a borítót és természetesen a címet is a fiúnak.*
- A Mester és Margarita. Mugli irodalom, de lenyűgöző, és frappáns. A XX. századi Szovjetunió rendszer-kritikája, de van benne romantikus, sőt, vallási szál is, szóval sokféle olvasata van.
*Hoppá. Mintha kicsit elszaladt volna vele a ló. Zavartan megvakarja a tarkóját, aztán gondol egyet, és..*
- Szeretnéd, ha felolvasnék belőle?

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 04:07

*Sóhajt egyet, megnyugodva, hogy nem csak ő van annyira elkényeztetve, hogy még mindig nem tudja egyedül legyőzni a rémálmait. Bár, ha jobban meggondolja, Heine nem mondta, hogy mégis mikor volt az az időszaka... De mindegy, inkább ezen nem töpreng tovább.
Elmosolyodik, és tényleg megnyugszik a hajborzolásra. Alphonse is mindig ezt csinálta, amikor a rémálmai után megvígasztalta. Talán ezért is érzi ilyen biztonságban magát a professzor mellett.*
- Köszönöm.
*Örül, hogy nem zavar, elvégre tényleg nem akar kellemetlenséget okozni, még akkor sem, hogyha szörnyen ijesztőket álmodik. Ő is a könyv felé fordul, érdeklődve pislogva Heinére.*
- Mit olvasol?
*Már majdnem az bukott ki belőle, hogy "olvasol nekem?", de azért nem akar túlságosan tolakodó lenni.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 03:49

- Ja, ismerem az érzést, nekem is volt olyan időszakom mikor nem tudtam aludni a rémálmoktól. De majd elmúlik..
*Borzolja meg John haját szórakozottan, majd lapoz egyet a könyvben. Az utóbbi időben egészen hozzászokott ahhoz, hogy a fiúval foglalkozzon, és egyébként sem szokott nagyon sokat aludni éjszakánként. *
- Nos, hozzám jöhetsz nyugodtan, nem zavarsz.
*Visszafordul a könyv felé. Még mindig jobb, mint John-t nézni, mert.. a pokolba, túl aranyos, vissza kell fognia magát, különben is, a diákja, és nem is reagálná le túl jól valószínűleg.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 03:17

*Mosolyogva siet oda Heinéhez, és egy halk sóhajjal huppan le a neki odaigazgatott párnákra. Az egyiket magához ölelve kucorodik oda, és sóhajt mégegyet.*
- Uhumm...
*Fáradtan bólint rá a kérdésre, ismét szusszantva. Tényleg nagyon kimerültnek tűnik, ez pedig valószínűleg hosszútávon nem fog jót tenni az egészségének. De ha egyszer nem tud aludni...
Az pedig már nem lepi meg, hogy Heinén nincs szemfedő. Mióta hozzá jár késő esti "terápiára", elég gyakran látja így.*
- Igen. Ijesztő volt, és valóságosnak tűnt... legalábbis azt hiszem. Igazából nem tudom már pontosan, hogy mi történt, de amikor felébredtem, akkor hirtelen nem tudtam hogy hol vagyok, és emlékszem hogy azt hittem, hogy az álom volt a valóság... csak már nem emlékeztem rá. De valahogy.... féltem... egyedül, a sötétben...
*Tekintetét lesüti, mert jól tudja, hogy elég idős már, és szörnyen gyerekes dolog, hogy nem tud aludni egy egyszerű rémálomtól. Ráadásul még azt sem tudja pontosan, hogy mit álmodott. Csak furcsa árnyakra és hangokra emlékszik. Az egész zavaros.*
- Ennek nincs túl sok értelme... bocsánat...
*Zavartan fúrja arcát a párnájába.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 03:06

*Szinte már meg sem lepődik, mikor a könyvéből felpillantva John-t látja meg az ajtóban poroszkálni. Mosolyogva int neki, hogy kerüljön beljebb, és maga mellé húz néhány párnát, hogy helyes csináljon a srácnak.*
- Megint nem tudtál aludni?
*Paskolja meg maga mellett a párnát. Éjszaka már nincs rajta a szemfedő, szóval igen érdekes látványt nyújthat. Nappal és órákon mindig viseli. A kérdése költői nem vár rá választ.*
- Nah, gyere. Megint rosszat álmodtál ugye?

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 02:10

*A Mágusirodalom terem ajtaja halkan és tétován nyílik, és egy kissé kócos fekete hajjal takart fej kukkant be rajta. Amikor John meglátja, hogy csak Heine van itt, elmosolyodik, és be is lép az ajtón. Amikor a házvezető helyettes először kapta rajta, hogy az éjszaka közepén egyedül üldögél a folyosón, és nem tud aludni, akkor még zavarba jött. Elvégre nem akart senkit felébreszteni, és nem akart senkit ébren sem tartani csak azért, mert ő a gyakori rémálmok, és a sötétség miatt felborult alvásritmusa miatt nem tud aludni.
Mostanra viszont megszokta, hogy ilyenkor megkeresi Heinét, elvégre az a lelkére kötötte, hogy nem fog egyedül kószálni. És mindig megnyugtatja, ha elmeséli neki, hogy miket álmodott. Hristot nem akarná felkelteni, elvégre a Slytherines mindig olyan sokat dolgozik a kísérletein. Biztos fáradt. Ami azt illeti, biztos abban is, hogy Heine is elfárad napi teendőiben, de ígéretet tett a férfinek. Úgyhogy itt van, és az igazat megvallva, mostmár egyáltalán nem feszeng úgy, mint az első alkalommal.*
- Szia.
*Puha papucsa nem csap zajt, ahogy Jonathan könnyű léptekkel közelebb sétál. Csak hálóinge van rajta, ami pontosan az, amit a szó jelent: egy hosszú, bár csak a térdéig érő fehér ing, pont olyan, amit a nemeseknél szokás hordani alváshoz - eléggé egyértelműen mutatja John származását. Ja, és persze alsónemű. Ezért nincs zavarban megjelenése miatt, ami más körülmények között felnőtt gyerekeknek talán furcsa lenne.*
- Nem zavarok?
*Bár Heine általában eléggé nyíltan megmondja, hogy nem, azért még mindig rákérdez a dologra. Elvégre mégis éjszaka közepe van.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-03-28, 01:34

[Mágusirodalom tanterem]

*A helyiség nem épp hagyományosan lett berendezve. Mivel Heine órái nem pont olyanok, mint az átlagos tanórák, mikor a diákoknak őrülten jegyzetelni kell, ezért nem is az iskolai padok foglalják a teret odabenn, hanem egy nagyobb körben színes párnákat helyeztek el mindenféle méretben, embernagyságútól kezdve egészen kisebb darabokig. Láthatóan ma inkább amolyan beszélgetős óra volt. Mikor kivételesen írni is kell, mindig rendelkezésre állnak az alacsony asztalkák (mint amilyen a teaházakban), amik mágiával kényelmes magasságba bűvölhetők. Egyedül a dolgozatok alkalmával kelti normális tanterem benyomását a helyiség. A fal mentén végig polcok sokasága húzódik megtömve különböző műfajú, témájú regényekkel mint a mágusok, mint a muglik irodalmából.
Kényelmes félig ülő, fél fekvő pózban helyezkedett el, hátát felpúpozott párnák tömege tartja ölében egy vaskos könyv, Bulgakov örökéletű alkotása A Mester és Margarita pihen. Nem volt kedve visszamenni a szobájába, a könyvtárba ilyenkor már felesleges, így maradt ez a lehetőség. Mostanában úgyis itt tartózkodik a legtöbbet.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-12, 17:47

*Úgy tűnik, hogyha már megszokta a professzor tegezését és annak kedvességét, már nem néz nagyon olyan egyszerű és barátságos gesztusokon, mint mondjuk az integetés. Tehát teljesen természetesen és szinte reflexszerűen válaszolt rá.*
- Hát... ha nem zavartam senkit, akkor jó...
*Az arcán feltűnő mosolyból ítélve meg is nyugszik, megbízva Heine véleményében. Azt, hogy a tanár úr egy pad tetejére csusszan fel, elég komikusnak találja, de csak halkan kuncog rajta, és a vállára emeli a hegedűt.*
- Nem rég tanultam egy új darabot, éppen azt készültem eljátszani. Chopin Nocturne No.20. Utána játszok majd valamit amit én írtam.
*Szabályosan eligazítja a hangszert, aztán arcán békés mosollyal kezd bele a dalba. Egy idő múlva Heine enyhe, kellemes, kissé sós szellőt érez majd az arcán, mintha csak a tengerparton ülne.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-12, 08:08

*Az sosem baj, ha az ember néha komikus, megaztán, Heine is azt szokta meg, hogy az ilyen integetésekre, vagy viccesebb, ösztönszerűbb, könnyedebb megmozdulásaira ritkán kap tényleges visszajelzést. Csak furcsálkodó pillantást. Nem mintha annyira foglalkoztatná mások reakciója. Na jó, de, nagyon is foglalkoztatja, hogy mit gondolnak róla mások, ez az embereknek egy alapvető tulajdonsága.*
- Szerintem nem hallotta senki, de megjegyzem, ha hallja az sem baj, Vivaldi négy évszaka eléggé pihentető és kellemes, péáne ilyen előadásban.
*Az ajánlatra felderül, és esze ágában sincs ellenkezni, ellöki magát a faltól, és közelebb sétál, aztán valamelyik közeli pad tetejére ül fel kényelembe helyezve magát.*
- Nincs ellenemre, és mit fogsz nekem játszani?

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-12, 07:06

*Ő is felölti ragyogó mosolyát, és szinte reflexszerűen integet vissza, hiába köszönt már verbálisan. Az egészet mégkomikusabbá teszi az, hogy ezzel a vonót is lengeti, mintha valami nagyra nőtt ujj lenne. Egyébként annyira azért nem érinti kellemetlenül hogy valaki tudta nélkül hallgatózott, nem történt tragédia, csak picit elpirult. Meg amúgyis, Heinének megígérte hogy egyszer majd játszik neki pár darabot, úgyhogy semmi akadálya nincs a dolognak. Szerényen mosolyogva köszöni meg a dícséretet, amolyan "említésre sem érdemes" módon. Biztos a japán vér teszi...
A nyitva hagyott ajtó említésére aztán megint elpirul, és zavart-meglepetten pislog az említett fadarabra.*
- Uhh... pedig azt hittem, bezártam... Nem akartam zavarni másokat...
*Ő is rögtön mentegetőzik, bár nála talán egy fokkal természetesebb is, hogy rögtön a kihallattszás negatívumait nézi, nehogy valakinek gondot okozzon. Végül úgy tűnik, hogy úgy dönt, ezzel így nem fognak sokra menni, így inkább elhallgat egy pillanatra, és felnéz megint Heinére.*
- Ha gondolod... játszhatok neked egy pár dalt. Múltkor megígértem...

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-12, 02:52

*Mikor észreveszik mosolya szélesebb lesz, és addigi helyéről integet vidáman a felé pillantó John-nak. Nem lenne jó, ha feszélyezve érezné magát, amiért véletlenül ráakadtak gyakorlás közben. Egyébként sincs miért zavarba jönni, szépen játszik. Igaz Heinet nem valami nagy feladat lenyűgözni, ha olyan dolgokról van szó, amikhez személy szerint nem ért.*
- Semmi baj, nem is akartam, hogy félbehagyd, szépen játszottál, szóval gondoltam nem rontom el a pillanatot és csak csendben figyelek.
*Szórakozottan igazgatja jobb szemén a szemfedőjét.*
- Amúgy nem rossz ötlet itt gyakorolni, a helyiségek hangszigeteltek, csak épp résnyire nyitva hagytad az ajtót, szóval kihallatszott.
*Hirtelen nem is tudja, hogy miért mentegetőzik, vagy próbálja megmagyarázni, hogy bejött, lényegében nem követett el semmi rosszat.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-12, 01:39

*Talán pont mivel mindig is gyenge és beteges volt, a vadmágiája is ilyen szelíd megnyilvánulást választott, mintha csak ezzel is kímélni akarná gazdáját. Az érdekes csak, hogy hiába tanulta már meg irányítani a mágiáját, ha zenél, még mindig előidézi az illúziókat, igaz, sokkal kifinomultabban.
Az apró gyomnövényke mégapróbb sárga virágot növeszt, ami szépen ki is nyílik az utolsó akkordra, csak hogy utána a darab megszakadtával el is tűnjön, mintha sosem létezett volna. John pedig lassan sóhajt egyet, mintha így akarná hosszabbra nyújtani a zene hatását, és csak utána nyitja ki a szemét. Meglepetten pislog Heinére, elvégre egyáltalán nem hallotta amikor bejött. Kissé elpirul, elvégre teljesen más dolog ha valakit úgy hallgatják, hogy tud róla, vagy úgy, ha csak magának játszik, és nem "előad". Legalábbis az ő tudatában más.*
- Oh... bocsánat... nem vettelek észre...

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-11, 23:46

*Milyen furcsa, még sosem látott olyat, hogy valaki vadmágiája zene közben mutatkozzon meg, pláne nem illúzió formájában, de kellemes élmény azt el kell ismerni, szép és békés, mindenképpen jobb, mintha mindenfelé tárgyak röpködnének. Az övé nem volt se látványos, se semmilyen, viszont az érintetteknek annál sokkolóbb, mikor azt tapasztalták, hogy a mágiájukat hirtelen nem tudták használni, mintha egy manából szőtt kötél fogná fel minden varázslásra tett próbálkozásukat. Heine az égvilágon semmit sem érzékelt, viszont a szülei kifejezetten sápatag arccal botorkáltak ki.
Félrebiccenti a fejét, szabadon hagyott fél szemével a fiú a húrokon fürgén szaladgáló ujjait figyeli, néha még el is veszti a vonalayt, és csak nagyon nehezen találja meg ismét. Persze nézni, követni sokkal bonyolultabb, mint játszani, a test sok-sok gyakorlás után szinte magába kódolja mikor hogyan mozduljon.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-11, 22:27

*A fiú úgy tűnik, annyira bele van feledkeze Vivaldi négy évszakának nyarába, hogy meg sem hallja a belépőt. John még mindig egyenruhájában van, kivéve a talárt, ami elhagyatottan hever egy padon, miközben John csukott szemmel, beleéléssel zenél a tanári asztal mellett. A hangok úgy peregnek ki a hangszerből, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, és semmennyi erőfeszítés nem kellene hozzá. A dinamika magával ragadja a halgatókat, és még ha nem is láthatják hogy John mit képzel el miközben játszik, a plafonról csöpögő vízcseppek valószínűleg Heine figyelmét sem kerülik el, az ablakpárkányon pedig mintha az apró gyomnövény, ami egy résen próbál beszökni, életre kelne és megerősödve indulna növekedésnek.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-02-11, 21:29

*Ma az átlagosnál kevesebb órája volt, a csütörtöki nap már csak ilyen kényelmes neki, a keddivel vagy a szerdaival ellentétben, amikor az ötödikeseknek meg késő délután is órát tart. Ami meg is látszik rajtuk, olyankor nem is szokott komolyan anyaggal foglalkozni, inkább csak beszélgetnek, amit a diákok értékelnek is. Ez a nap viszont a lazításé, már délelőtt óta nincs semmi dolga, eddig olvasgatott, folytatta a regényét, de úgy döntött, hogy kicsit meg is kéne mozgatnia magát, nem punnyadhat egész nap. Teljes mugli ruházatban, egy egyszerű farmerben, zöld pólóban, és szürke dzsekiben rója a folyosókat, céltalanul. Azaz annyira nem is céltalanul, pillanatnyilag egy hangot követ, merthogy úgy tűnik valaki az egyik üres termet választotta színhelyül a gyakorláshoz.
És ejnye, még az ajtót is elfelejtette teljesen becsukni. Elég csak kicsit belökni, hogy az ominózus terembe léphessen. Annyira nem is lepődik meg, hogy kit talál itt, azaz ki hegedül ilyen szépen. Halkan, nehogy észrevegyék behajtja maga mögött az ajtót, és mellette a falnak támaszkodva, maga előtt összefont karokkal mosolyogva figyel.
Semmi jónak nem lesz ám elrontója, majd ha a fiú befejezi, életjelet ad magáról.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 08:03

*Magában épp megjegyzi, hogy milyen kedves az új házvezető-helyettesük, amikor az hirtelen kirángatja gondolataiból azzal, hogy kapaszkodjon. De Johnnak még nincs is ideje rájönni, hogy miért, és mégis mibe kellene kapaszkodnia, máris a professzor karjaiban találja magát.
Legtöbbek valószínűleg kapálózva tiltakoznának, de John csak összehúzza magát, és rémült-értetlenül pislog a tanárra, mint valami hirtelen megijesztett kismacska. Mikor aztán rájön, hogy nem lett elejtve, és biztonságban van, végre szakít időt arra is, hogy fülig vörösödjön. Oké, régen apukája, Alphonse, vagy más szolgálók gyakran cipelték így egyik helyről a másikra, amikor túl gyenge volt ahhoz, hogy járjon. De mostmár elvileg elég erősnek kellene lennie hozzá, hogy megálljon a saját lábán. Ráadásul ilyen módon gondot okozni egy tanárnak...
Hebeg valami érthetetlent, de aztán a kérdést hallva összeszedi magát, és igyekszik a legjobb tudása szerint válaszolni.*
- A tanári szobákkal van majdnem közvetlenül szemben...
*A nevetés oldja valamivel feszültségét, és ő is elmosolyodik, miközben engedelmesen megkapaszkodik.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 07:41

- Akkor a probléma meg is van oldva. Egyébként is végeztem már.
*Először a hóna alatt átkarolja Johnt, és úgy próbálja meg tovább támogatni, de három-négy lépés után eltöprengve megáll. Ez így nem lesz jó, túl lassan haladnak, meg egyébként sem valami előnyös így. Kényelmetlen, elvégre magasabb, mint John, és végig lefelé kell hajolnia. Homlokráncol. Hát. Nem szokása, de kénytelen lesz.*
- Kapaszkodj.
*John már épp rákérdezhetne, hogy miért kéne kapaszkodnia, mikor Heine fogja magát, és a karjaiba kapja. Így már sokkal kényelmesebb vinni, ahhoz, hogy végiglebegtesse az egész épületen túl fáradt, és hülyén és néz ki úgy, hogy John végig ébren van. Szóval kizárásos alapon maradt is ez. Nem mellesleg ha már így alakult.. szóval olyan Heinesen igyekszik a pozitív oldalát nézni az egésznek. Jonathan aranyos ő meg nem vak. Bár az ennyire ártatlan fiúcskák nem túlzottan tartoznak az esetei közé, bár el kell ismeri, hogy elég szép.*
- Közben elmondhatod, hogy melyik a te szobád, hogy még a végén nehogy rossz helyre nyissak be. Elég nagy meglepetés lennénk, egy ilyen performansszal.
*Nevet fel halkan, csak hogy ezzel is oldjon némiképp Jonathan feltételezhető zavarán, elvégre mégiscsak egy tanár kapta a karjaiba. Még ha (kivételesen) nem hátsó szándékkal.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 07:32

*Arca a fáradtság ellenére felragyog a dícséretre, és ismét megajándékozza a professzort sugárzó mosolyainak egyikével. Minek is a nap, amit eltakart az árnymester? Elég lenne Jonathant felfüggeszteni az égboltra, és elérni, hogy mindig mosolyogjon. Meg lenne oldva a probléma.
Csak akkor jön zavarba megint, amikor Heine felajánlja neki, hogy visszakíséri.*
- Umm... sajnálom... nem akartam kellemetlenséget okozni...
*Látszik, hogy szégyenli magát, amiért csak miatta kell fáradnia a professzornak, de nincs olyan állapotban, hogy visszautasítsa a segítséget. Lábait épphogycsak lépésre tudja bírni, hogy a tanárnak ne kelljen húznia-cipelnie, de egyedül például egy lépcsősort biztosan nem tudna megmászni.*
- Köszönöm...

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 07:02

*Jonathan szavaira csak bólint, majd elveszi a fiú kezéből a lapot, és az asztalra lebegteti a többi papír közé. Furcsa, hogy nem pálcát használ, csak a kezét, de hát, nem mindenki ragaszkodik feltétlenül a pálcához. Legalább addig sem kell elengednie a fiút. Még jó, mivel ha megtenné, ugyanazzal a lendülettel omlana össze, és a végén még összetörne.*
- Elég szorgalmas vagy. Ahogy azt egy Ravenclaw-os diáktól elvárható.
~És amilyen és soha s büdös életben nem voltam.~
*Teszi hozzá magában, elvégre ő sajnos ebben eléggé kitűnt. Az ő tudásszomja nem a kötelező tantárgyakban merült ki, csak a mágia azon területein, amik őt igazán érdekelték.
Elgondolkozva pillant a fiúra, és mérlegel. Nos. Megtehetné, hogy elengedi egymaga, de Heinenek van annyi lelkiismerete, hogy ha esetleg valami baj történne, komoly bűntudata támadjon amiért hagyta egyedül menni. Azt pedig ugye nem akarja. Mármint a bűntudatot. Meg Johnért is kár lenne. Meg különbenis az ő házának az egyik diákja. És beteg embereken általában illik segíteni.
Jó, ennyi érv elég lesz.*
- Következő órára kijavítom, ahogy elnéztem a terjedelemmel nem lesz gond, de felkísérlek a szobádba. Kellemetlen lenne ha a lépcső tetején szédülnél meg ismét, és nem lenne aki tartana.

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 06:53

*Egy pillanatra előbb minden a feje tetejére fordult, a színek meg összemosódtak, úgyhogy most kissé értetlenül és meglepetten pislog a Professzorra. Először is, hogy került az ide, amikor egy pillanattal ezelőtt még az asztal mögött ült? És ő pedig mit csinál a karjaiban?
Pár másodperc kell neki, hogy a kirakó darabjai a helyére pattanjanak, de mikor végre rájön, hogy mi is történt, zavarában megint elvörösödik. Uhh, ha Apukája, vagy Alphonse otthon megtudnák, hogy már megint megerőltette magát, és majdnem összeesett, biztosan jól megszidnák.
Sőt, megszeppent pislogásából ítélve Heinétől is azt várja, hogy mikor jön a fejmosás. De mikor az egész csak rendkívül barátságosan és kedvesen történik meg, John is elmosolyodik, bár még mindig látszik rajta, hogy zavarban van.*
- Bocsánat... én... reggel már elég jól voltam, csak mostanában elég sokat hiányoztam... Muszáj volt annyit pótolnom ma, amennyit csak lehetett. Csak kicsit elfáradtam.
*Próbál megállni a saját lábán, de úgy tűnik, hogy azokra valaki gumiláb-rontást szórt, ugyanis sehogyse akar sikerülni a dolog.*
- Semmi baj... a szobámban van a gyógyszerem, csak be kell vennem, és minden rendben lesz.
*Kicsit mintha magát is bátorítaná a saját szavaival... megszokás dolga.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 06:32

*Már a felénél feladja a dolgozatjavítást, túlságosan is fáradt hozzá, hogy ezt most fejezze be, inkább észrevétlenül a diák arcát tanulmányozza amíg az lelkesen körmöli a fogalmazást. Amilyen kis szerény és hallgatag, annyit tud írni. Meglepő, meglepő, de nem olyan szokatlan, elvégre sokan jobban ki tudják magukat fejezni papíron, mint szóban. Ujjaivan néma taktust dobol az asztal lapján, míg várakozik és figyel, de meg sem fordul a fejében, hogy sürgesse Jonathant. Elég fáradtnak tűnik, így elnézhető neki ha kicsit lassabban halad a kelleténél, ilyenkorra az ember agyműködése kissé lelassul, de nem tehet róla, ha nem írja meg most, akkor nem lesz rá idő máskor. Néha az órára pillant, csak hogy ellenőrizze hogy állnak. Aztán bólint, és visszamerül a kellemes semmittevésbe.
Végül úgy tűnik, hogy John végez, mivel feláll, és a dolgozatával elindul hozzá. Igen, elindul, csak egy ponton úgy tűnik, hogy menten összecsuklik, Heine pedig felpattan, és kapkodva nyúl a vékony test felé, hogy elkapja, mielőtt ronda találkozás sülne ki. Mikor meggyőződik róla, hogy semmi baj nem történt, megkönnyebbülten szusszant egyet, és biztató mosolyt küld John felé.*
- Megvagy. *Kacsint majd szemöldöke feljebb szökik.*
- Ha nem vagy jól, akkor a gyengélkedőn kéne lenned, nem pedig órára járni. Az egészég fontosabb, mint Shakespeare munkássága, vagy a Hamlet történeti rétegződése.
*Borzol bele másik kezével barátságosan a sötét fürtökbe.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 06:20

*Dehogy lát át... még a rosszabb színészkedésen sem látna át valószínűleg. Ő csak szimplán ilyen félénk és paranoid, ha már Heine szavaival akarunk élni. Azért úgy tűnik, hogy nem teljesen bátortalan, mert amikor a professzor biztosítja róla, hogy nem haragszik, John arca sugárzó mosolyra húzódik, és úgy bólint.*
- Köszönöm. Majd igyekszem.
*Ez az "igyekszem" sem úgy hangzik, mint amit kényszerből és parancsra tenne. Tényleg látni az arcán, hogy szívesen kedvére tenne a kedves professzornak, elvégre Jonathan egy áldott jó gyerek, és ha pont ezt kérik tőle, hát akkor legyen.
Arca akkor is nyugodt mosolyba vált, mikor Heine azt mondja, hogy nem zavarja. Mivel úgy tűnik, hogy minden rendben, kedélyesen fordul vissza dolgozatához. Csak akkor kezdi el kicsit ráncolni a homlokát, mikor a köhögés egyre jobban fáj. Ma már nem kellett bevennie azt az extra bájitalt, amit akkor kapott, mikor megbetegedett, de lehet, hogy jobb lett volna ha kér még egy pár adagot belőle? Tegnap pedig már elég jól volt. Talán csak azért ilyen fáradt, mert ma sokat kellett szaladgálnia és pótolnia. Sebaj, még ezt az esszét befejezi, és mehet aludni a szobájába.
Miután megírta a vázlatot, és eldöntötte, hogy milyen szögből közelíti meg a témát, könnyedén veti papírra az ötleteit. Gyakran olvasta Shakespeare műveit többek között... Igazából sokmindent gyakran olvasott, elvégre mielőtt eljött a Hogwartsba, életének több mint felét ágyban töltötte - és itt az ébrenléti órákról van szó, nem az alvásról.
Egyedül az zavarja meg, hogy egyre gyakrabban kell köhögnie. Valószínűleg az iskola fűtése is le lett kapcsolva már estére, mert elég hűvös van, néha kimondottan végigfut a hátán a hideg.
De semmi gond... végre készen van. Átolvassa mégegyszer dolgozatát, aztán megdörgöli szemeit, hátha sikerül kiűzni belőlük a fáradtság miatti homályosságot. Kissé erőtlenül áll fel, de arcán mosollyal indul a professzor felé, hogy beadja a papírt. Biztos csak kicsit túl hirtelen állt fel, mert még mielőtt odaadhatná a dolgozatot, félúton megtorpan, a fejéhez kap, és jól láthatóan megszédül.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 05:48

- Értem én, értem, nem mindenki szokik hozzá azonnal. Akkor csak ahogy kényelmes, nem erőltetek semmit.
*Halkan felnevet Jonathan esdeklésén, azért annyira nem látszik ijesztőnek, hogy ennyire féljenek tőle. Sőt, szinte kínosan ügyel arra, hogy mindvégig makulátlan, szolid, és mindenféle hátsószándék-mentes embernek tűnjön. Ezért kétli, hogy egy ilyen naiv fiúcska átlásson a játékán.
De ha nem játszaná meg magát, akkor sem lenne valami túl szigorú személy, aki lecsapja egy diák fejét, csak mert tegezni merészelte. A professzor annyira hivatalos. Annak idején ők mit meg nem adtak volna, ha egy tanárt tegezhetnek.*
- Majdcsak megszokod.
*Mikor tekintetük találkozik, ismét felfelé görbül a szája széle, megnyugtató mosollyal. Kezd az az érzése lenni hogy John kissé paranoid. Ezen majd javítani kell. Majd. Most egyelőre jobb, ha elkezdi írni a dolgozatát, mert ahogy látja, még csak most fejezi be a vázlatot. Előrébb dől az asztalon, sőt, fel is könyököl rá, állát pedig megtámasztja a tenyerén.*
- Nem, nem zavarsz, folytasd csak, abszolút nem csinálsz rosszul semmit.
*Közben szabad kezével rákaparja a kommentárt a dolgozatára. Jó pár sort ír hozzá, csak hogy legyen mit olvasgatnia majd a fiúnak. *
"Elégedett vagyok a munkáddal. Választékosan írsz, a mondatszerkesztéseid a helyén vannak, és különösen tetszenek az önálló gondolataid amivel megközelítetted a témát, amit boncolgatnod kellett. Közhelyeket nem találtam, ezt a jó szokásodat miszerint nélkülözöd őket, tartsd meg kérlek. A szövegszerkesztésedet kell csiszolni, néhol rossz helyen tördelted a bekezdést. Erre figyelj. "
*Plusz az aláírás és kész is. Jöhet a következő. A kézírást és a hosszt látva nem számít semmi jóra.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 04:41

*Kezében megáll a penna, és majdhogynem összerezzen a professzor hangjára. Meglepetten pislog fel, és jól látható zavarában fülig vörösödik.*
- Uumm... bocsánat, nem akartam ellentmondani a kérésének... kérésednek... vagy... uhm... én csak...
*Úgy tűnik, hogy mégjobban elszégyenli magát amiért nem bírja normálisan kinyögni, hogy mi az a "csak".*
- Nem vagyok hozzászokva, hogy tegezzem a tanáraimat. Bocsánat, umm... Hei... Heine...
*Szegény... belenevelték ugyebár, hogy tanárokkal szemben tisztelettel kell beszélni, ebből következőleg pedig nem szabad őket tegezni. De ha Rosencrantz professzor meg arra kéri, és nem teszi meg, akkor az ellenkezés. Milyen buta, hogy eddig nem jött rá. Ellentmondani egy tanárnak rosszabb, mint letegezni őket, ő pedig mégis megtette.
Lesüti tekintetét, és inkább gyorsan visszatér esszéjéhez, mielőtt megint elszúr valamit.
Csak néha pislog fel bizonytalanul, hogy most akkor vajon haragszik-e rá a professzor. Így jön az is össze, hogy pont akkor néz fel, amikor Heine, így találkozik tekintetük. Persze John rögtön azt hiszi, hogy valami olyasmit csinált, amiért figyelni kell, ebből következőleg pedig biztos valami rosszat. Lehet, hogy előbb túl hangosan köhögött? Pedig nagyon igyekezett nem zavarni a tanár urat..*
- Umm.. elnézést... zavarom? Úgy értem... zavar..ok?
*Úgy tűnik, még mindig nem áll rendesen a nyelvére a tegezés, így inkább a "zavarlak" helyett az arany középutat választotta az utolsó pillanatban.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 02:59

*Figyeli hogy lesz az aranyos, szerény mosolyból bocsánatkérő pislogás, és nem igazán érti az átmenetet, mindenesetre annyit sikerül leszűrnie, hogy egy meglehetősen visszahúzódó, naiv emberpalántával ül szemben. Milyen szégyenlős. Vajon szándékosan csinálja, és csak rájátszik, vagy valójában tényleg ilyen? Jó kérdés. Sajnos ennyiből nem tudja megállapítani. Elég őszinte típusnak tűnik. *
- Nem kell professzorozni, már szóltam érte órán is, hívj csak Heinenek, elvégre nem vagyok nálad sokkal idősebb.
*Javítja ki John-t, mivel az órán is végig professzorozta, míg a legtöbb diák azonnal belejött a tegezésbe. A legtöbben örülnek neki, mert így mégiscsak közvetlenebb a dolog, és sokkal oldottabb hangulatban telhet el egy-egy óra. Kényelmesen hátradől a székében, ujjaival félhosszú fürtjeibe túr, tekintete követi John mozdulatait, ahogy a pennáért nyúl. Ahhoz képest, hogy fiú, elég kecsesen mozog.
Nagy nehezen szakítja csak el a tekintetét a fekete üstöktől, és tér vissza a fogalmazás javításához. Szóval a halál témakörét választotta? Érdekes és merész választás, ráadásul nem is túl hálás. Nagyon nehéz eltalálni azt a stílust, amiben a halálról írhat az ember. Sokszor előfordulhat, hogy túl teátrálisra sikerülhet. A cím is rendben van, idézettel való utalás a szöveg tartalmára. Tolla végét rágva olvasgatja az irományt, néha felpillantva a kölyökre, mint aki nem hiszi el, hogy ez a kis törékeny fiúcska ilyen érett gondolatokkal rendelkezik. Ilyen érett, és szomorú gondolatokkal.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 01:53

*Először meglepetten pislog a papírra, de aztán édesen mosolyogva néz fel a kedves professzorra. Talán az tudja, hogy ahhoz van szokva, és a pergamennel még mindig meggyűlik néha a baja? Ajaj, talán nem írt elég szépen, és azért jött rá?
Hozzátűz a mosolyhoz egy bocsánatkérő pislogást, de aztán csak engedelmesen bólint, a témát meghallva. Sokat olvas, elvégre ha valaki ágyhoz van kötve, talán az a legjobb elfoglaltság, John pedig pont ezért gyakran is űzi.*
- Értettem, Professzor. Köszönöm.
*Jógyerekhez híven előre is megköszöni a segítséget, aztán visszafordul a papírjához. Elnyom egy ásítást, gyorsan, és remélhetőleg észrevétlenül megdörzsöli fáradt szemeit, és hozzálát, hogy kidolgozzon egy vázlatot, mielőtt nekifog igazából is megfogalmazni a dolgozatát.
Arra nem figyel, hogy éppen mit javít a professzor, de akárhányszor halkan felköhög, felpillant, csak hogy biztos legyen benne, hogy nem zavarja vele a tanárát. Bár vissza tudja folytani egy ideig a köhögést, igazából nem túl kellemes dolog, úgyhogy amíg nincs rá szükség, nem is tenné meg.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 01:27

*Nem régóta tanít itt, de a diákjai nagyjának már megtalálta a jellemző vonásait. Tudja ki pimaszabb a kelleténél, ki a lustább, ki a szorgalmas, és.. ki lenne szorgalmas, ha nem lennének bizonyos akadályok. Például John és az egészségügyi problémái, ezért nem is tervezi hogy sokáig kínozza a fiút. Vagy épp annyi időt kap amennyi szükséges ahhoz, hogy kényelmesen megírja a pótlást, nem sietteti. Különben is kiszúrta már, hogy mennyire aranyos a kis törékeny fiúcska.. neki nem probléma hogy órán kívül is látja. Míg John az első padba költözik, lepakol elé egy lapot, hogy legyen mire írnia. Nem szereti a pergameneket, számára kényelmetlenebbek, különben sem értette, hogy a varázslók miért ragaszkodnak annyira a régies dolgokhoz, mint a pergamen, vagy a penna. A golyóstollal például mi a baj?*
- Rendben, akkor a témát már tudod, Shakespeare munkássága, szabad címválasztás, idézeteket használhatsz, azt írsz amit csak akarsz, legfeljebb nem lesz jó, nem fogom érte leharapni a fejed. Időnk, mint a tenger, addig írod, amíg jólesik.. Ha kérdésed van hallgatom.
*Mosolyog rá a srácra, és tökéletesen fenntartja a rendes látszatot. Míg John nekikezd, ő a dolgozatok közül kihalássza a fiúét. Ha már itt van, akkor kijavítja, és ha majd John végez akkor ő már vissza is fogja kapni. Mennyivel kényelmesebb így.*

Tárgy: Re: Tantermek 2010-01-10, 00:24

*Kezét szája elé emelve folyt el egy halk köhögést, miközben figyeli távozó osztálytársait. Az utóbbi időben megint nem volt túl jól... Úgy tűnik, hogy hiába az erősítő bájital, ami jól működik, hangulata és akarata jelentősen befolyásolja egészségét. Márpedig az elég borús mostanában... Édesapja felvetette neki, hogy jobb lenne, ha hazamenne egy időre, de amikor az egész földre sötétség borult, meggondolta magát. Így talán még mindig jobb, ha John együtt marad a barátaival.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy minden rendben van vele. Már megint sokat hiányzik órákról, úgyhogy most is kénytelen bent maradni óra után, hogy bepótolja az egyik fogalmazását, hiába érzi magát kissé még mindig betegnek. Mivel csak ő marad a teremben, úgy dönt, hogy átül az első padba, a tanárúr elé. Úgy nem olyan furcsa, hogy egyszál apró magában üldögél a nagy tanteremben.*

Tárgy: Tantermek 2010-01-03, 22:48

Tantermek